Ez a vers van bennem mostanában...Pedig nincs köd, de olyan szürkék a napok, s talán azért is, mert nem "látok" előre...igaz, eddig is azt tapasztaltam, hogy Isten mindig csak egy-egy lépést mutat meg, s Reá kell bízni a következőt...Jó ez így...Íme a vers:
DÍCSÉRJE ŐT A KÖD IS !
Minden lélek és minden létező:
hó, szélvihar, tűz és jégeső...Dícsérjétek az Urat!
Még a köd is dícsérje szent Nevét:
az a szürke, nyirkos pára...eloszlik majd
nemsokára, ha egyszer Isten azt mondja: Elég!
Lelkem, dícsérd az Urat!
Ne csak a napsugarakért, virágos tarka rétekért,
áldást osztó őszökért, gazdag kijelentésekért,
testvéri, meleg szívekért..., hanem a ködért is!
Lelkem, ne utáld meg a ködöket, a botokat,
a sötét, járatlan utakat...
Meglásd, tündöklőbb lesz majd a nap,
s túláradóbb szívedből a hála, mikor a Mester
parancsára felszáll a köd s világos lesz újra...
Ó zengjed! zengd hát szívem húrja:
Köd, sok nehéz óra; Dícsérd az Urat!
Legyen szívem mélyebb, alázatosabb!
Ködök...vigyétek végbe rendeletét,
amíg csak Ő nem mondja:
most már elég!!
DÍCSÉRJE ŐT A KÖD IS !
Minden lélek és minden létező:
hó, szélvihar, tűz és jégeső...Dícsérjétek az Urat!
Még a köd is dícsérje szent Nevét:
az a szürke, nyirkos pára...eloszlik majd
nemsokára, ha egyszer Isten azt mondja: Elég!
Lelkem, dícsérd az Urat!
Ne csak a napsugarakért, virágos tarka rétekért,
áldást osztó őszökért, gazdag kijelentésekért,
testvéri, meleg szívekért..., hanem a ködért is!
Lelkem, ne utáld meg a ködöket, a botokat,
a sötét, járatlan utakat...
Meglásd, tündöklőbb lesz majd a nap,
s túláradóbb szívedből a hála, mikor a Mester
parancsára felszáll a köd s világos lesz újra...
Ó zengjed! zengd hát szívem húrja:
Köd, sok nehéz óra; Dícsérd az Urat!
Legyen szívem mélyebb, alázatosabb!
Ködök...vigyétek végbe rendeletét,
amíg csak Ő nem mondja:
most már elég!!
Tags: | Edit Tags
Friday November 16, 2007 - 06:53am (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 1 Comment
Ezt a kis szívet, a kicsi fiamtól kaptam...pedig nincs se szülinapom, se névnapom, se anyáknapja, se karácsony...Mikor megkérdeztem tőle, hogy ezt most miért kaptam, azt felelte: " CSAK ÚGY...MERT SZERETLEK..." Hát nem aranyos?!...Kaptam én már többször tőlük (mindegyiktől )kis rajzokat...van amit évek óta őrzök, de ez most főleg a "kísérő szövege " miatt kedves nekem....Hát én is készítettem nekik egy jó adag rakott palacsintát "csak úgy"...és közben azon gondolkodtam, hogy mindenben amit teszek, akár itthon, akár a gyüliben, akár a környezetemben, jó lenne, ha az indítékom az lenne: " csak úgy...mert szeretlek" (és nem a szokás, a kötelesség, az illem vagy ki tudja még mi...)
"Minden pillanat lehet ÖRÖK, csak kell tudjuk élvezni az élet apró örömeit...."
Tags: | Edit Tags
Thursday November 15, 2007 - 11:17am (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 7 Comments
Tegnap bevásárlási "körúton" vettem részt: a Cora-tól a Tesco-ig, igazából több volt a szemlélődés, tájékozódás mint a vásárlás....Délelőtt egyedül voltam, és jó volt, hogy szabadon nézelődhettem, nem kellett "egymást keresgéljük" mint egy labirintusban...délután viszont Nimród is velem volt (akkor készült a kép is )...téli cipőt vettünk neki...
Ami elgondolkoztató, hogy már mennyire meg vannak pakolva a polcok a karácsonyi termékekkel, és már mennyire érezhető a "vásárlási láz"...Igen, szerintem ez már beteges, "lázas" állapot, ahogy az emberek reagálnak arra a sok "ingerre" ami a szemüket éri: színek, formák, kedvezmények, akciók...Érezhető, hogy sokan nem akarnak "lemaradni" valamiről, nem akarnak "utolsó pillanatra" hagyni semmit (ami egyrészt jó is...), de azt hiszem, hogy a sok reklám és akció között az ember könnyen elveszítheti a "józan ítélőképességét"...Sőt, a legnagyobb veszély szerintem az, hogy ebben a "vásárlási lázban", ami akarva-akaratlanul minket is érint, merthogy mindnyájan szeretnénk valami kedves dologgal megajándékozni szeretteinket...és sokszor nem könnyű megtalálni azt ami kedves is, hasznos, olcsó és pont olyan aminek ő is örülne...de könnyen eltolódhat a súlypont arról ami igazán fontos, ami a LÉNYEGE a KARÁCSONYNAK...Minden évben elgondolkoztat, hogy miként lehet megtalálni az egyensúlyt, hogyan lehet úgy megszervezni előre mindent, hogy Karácsonykor ne az ajándékokról szóljon minden, hanem a legnagyobb AJÁNDÉKról, és AJÁNDÉKOZÓról...
Az ADVENT pedig arra kellene irányítsa a figyelmünket, hogy Jézus ma is visszajöhet, nem kellene elvonja erről a figyelmünket a vásárlási láz...
Hú, ez most olyan szép elméletben, de vajon sikerülni fog gyakorlatba is átültetni...
Én szeretném...
Ami elgondolkoztató, hogy már mennyire meg vannak pakolva a polcok a karácsonyi termékekkel, és már mennyire érezhető a "vásárlási láz"...Igen, szerintem ez már beteges, "lázas" állapot, ahogy az emberek reagálnak arra a sok "ingerre" ami a szemüket éri: színek, formák, kedvezmények, akciók...Érezhető, hogy sokan nem akarnak "lemaradni" valamiről, nem akarnak "utolsó pillanatra" hagyni semmit (ami egyrészt jó is...), de azt hiszem, hogy a sok reklám és akció között az ember könnyen elveszítheti a "józan ítélőképességét"...Sőt, a legnagyobb veszély szerintem az, hogy ebben a "vásárlási lázban", ami akarva-akaratlanul minket is érint, merthogy mindnyájan szeretnénk valami kedves dologgal megajándékozni szeretteinket...és sokszor nem könnyű megtalálni azt ami kedves is, hasznos, olcsó és pont olyan aminek ő is örülne...de könnyen eltolódhat a súlypont arról ami igazán fontos, ami a LÉNYEGE a KARÁCSONYNAK...Minden évben elgondolkoztat, hogy miként lehet megtalálni az egyensúlyt, hogyan lehet úgy megszervezni előre mindent, hogy Karácsonykor ne az ajándékokról szóljon minden, hanem a legnagyobb AJÁNDÉKról, és AJÁNDÉKOZÓról...
Az ADVENT pedig arra kellene irányítsa a figyelmünket, hogy Jézus ma is visszajöhet, nem kellene elvonja erről a figyelmünket a vásárlási láz...
Hú, ez most olyan szép elméletben, de vajon sikerülni fog gyakorlatba is átültetni...
Én szeretném...
Tags: | Edit Tags
Thursday November 15, 2007 - 03:29am (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 2 Comments
A Marika blogjának hozzászólásaira reagálva, íme leírom a verset:
ÉS LENNÉK FÉNYSUGÁR / Turmezei E. /
Most nem látsz belőlem egyebet,
csak azt a fénylő KEGYELEMRUHÁT,
mely ráborulva sebre, gyöngeségre,
fehéren, csillogón beföd.
Szövése köd,
de nem látsz rajta át.
Nem látsz belőlem egyebet,
csak azt a fénylő KEGYELEMRUHÁT.
Én...én tudom:alatta rejtve,
FÉNNYEL fedezve, elfelejtve,
én...én tudom, hogy ki vagyok.
Jaj, a fekélyes, bűnnel megvert,
rab, gyáva, gyönge régi embert
érzem mozdulni annyiszor még
hófehér köntösöm alatt.
De kegyelem borít el lágyan.
Járhatok fénnyel szőtt ruhában,
s ím szemed mást se lát belőlem,
csak a rámhulló sugarat...
Bár mindig, mindig így lehetne:
ne látna engem senki többé...
voltom, valóm mind teljesebben
és mindörökké elfedezné
a kegyelem, mely megmarad...
Ne látna engem senki már,
csak azt az ég felé vezérlő,
örökké fénylő sugarat...
ÉS LENNÉK FÉNYSUGÁR...
Még most is együtt dobban a szívem ezzel a verssel...14 éves koromban mondtam el először...
De jó is lenne fénysugárnak lenni...mindig...mindenhol...
ÉS LENNÉK FÉNYSUGÁR / Turmezei E. /
Most nem látsz belőlem egyebet,
csak azt a fénylő KEGYELEMRUHÁT,
mely ráborulva sebre, gyöngeségre,
fehéren, csillogón beföd.
Szövése köd,
de nem látsz rajta át.
Nem látsz belőlem egyebet,
csak azt a fénylő KEGYELEMRUHÁT.
Én...én tudom:alatta rejtve,
FÉNNYEL fedezve, elfelejtve,
én...én tudom, hogy ki vagyok.
Jaj, a fekélyes, bűnnel megvert,
rab, gyáva, gyönge régi embert
érzem mozdulni annyiszor még
hófehér köntösöm alatt.
De kegyelem borít el lágyan.
Járhatok fénnyel szőtt ruhában,
s ím szemed mást se lát belőlem,
csak a rámhulló sugarat...
Bár mindig, mindig így lehetne:
ne látna engem senki többé...
voltom, valóm mind teljesebben
és mindörökké elfedezné
a kegyelem, mely megmarad...
Ne látna engem senki már,
csak azt az ég felé vezérlő,
örökké fénylő sugarat...
ÉS LENNÉK FÉNYSUGÁR...
Még most is együtt dobban a szívem ezzel a verssel...14 éves koromban mondtam el először...
De jó is lenne fénysugárnak lenni...mindig...mindenhol...
Tags: | Edit Tags
Wednesday November 14, 2007 - 12:56pm (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 2 Comments
-re volt csak szükség, mert Isten hatalmasan szólt vasárnap Szatmárnémetiben...
Arról, hogy az énekkar szolgálata milyen volt, inkább a Szatmáriakat kellene megkérdezni, én biztos, hogy szívből énekeltem...De számomra az igehirdetés volt igazán szívhez szóló délelőtt is és délután is...Volt abban szó félelemről és hitről, viharokról és a viharok Uráról, aggodalmaskodásról és gondviselésről, de volt szó figyelmeztetésről és szeretetről, ÍTÉLETRŐL és KEGYELEMRŐL is...Ami számomra személyes üzenet volt: az az egy mondat-"...az a panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad..."Bárhogy próbáltam volna igazolni magamat, éreztem, hogy az IGÉnek igaza van...Nem azzal az ELSŐ TŰZzel teszek bizonyságot Róla, nem azzal az első lelkesedéssel teszek félre minden egyebet, hogy Isten legyen az ELSŐ helyen, nem azzal az első szeretettel látom már embertársaimat, hogy csak Krisztust lássam bennük...
Szükségem van megújulásra...Ezért imádkoztam, és imádkozom...
Reményik Sándor egyik verséből jutott eszembe ez a pár sor:
" Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
gyilkos órák, rabló pillanatok......
Hozzátok vissza az én szívemet.-
SZERETNI AKAROK. "
És volt még egy gondolat, amit azóta is a szívemben forgatok:"...a bibliában nem azok a legsötétebb IGÉK , amikor Isten ítéletet mond (mert az ítélet mellet mindig ott van a kegyelem is, a lehetőség a megtérésre...) hanem a legrosszabb az amikor ISTEN HALLGAT..."
Ó, Uram ints, feddj, fenyíts, hogy Hozzád térjek..."...amíg SZÓLSZ, HOZZÁD TARTOZOM MÉG..."
" Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő irgalmasságából tartott meg minket..."( Titusz 3:5 )
Arról, hogy az énekkar szolgálata milyen volt, inkább a Szatmáriakat kellene megkérdezni, én biztos, hogy szívből énekeltem...De számomra az igehirdetés volt igazán szívhez szóló délelőtt is és délután is...Volt abban szó félelemről és hitről, viharokról és a viharok Uráról, aggodalmaskodásról és gondviselésről, de volt szó figyelmeztetésről és szeretetről, ÍTÉLETRŐL és KEGYELEMRŐL is...Ami számomra személyes üzenet volt: az az egy mondat-"...az a panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad..."Bárhogy próbáltam volna igazolni magamat, éreztem, hogy az IGÉnek igaza van...Nem azzal az ELSŐ TŰZzel teszek bizonyságot Róla, nem azzal az első lelkesedéssel teszek félre minden egyebet, hogy Isten legyen az ELSŐ helyen, nem azzal az első szeretettel látom már embertársaimat, hogy csak Krisztust lássam bennük...
Szükségem van megújulásra...Ezért imádkoztam, és imádkozom...
Reményik Sándor egyik verséből jutott eszembe ez a pár sor:
" Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
gyilkos órák, rabló pillanatok......
Hozzátok vissza az én szívemet.-
SZERETNI AKAROK. "
És volt még egy gondolat, amit azóta is a szívemben forgatok:"...a bibliában nem azok a legsötétebb IGÉK , amikor Isten ítéletet mond (mert az ítélet mellet mindig ott van a kegyelem is, a lehetőség a megtérésre...) hanem a legrosszabb az amikor ISTEN HALLGAT..."
Ó, Uram ints, feddj, fenyíts, hogy Hozzád térjek..."...amíg SZÓLSZ, HOZZÁD TARTOZOM MÉG..."
" Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő irgalmasságából tartott meg minket..."( Titusz 3:5 )
Tags: | Edit Tags
Monday November 12, 2007 - 11:17pm (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 6 Comments
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése