Most, hogy betöltötte a 34. évét, már fel kell nézzek rá:)))
Pedig anno még én baby-szitterkedtem fölötte:)))
Hajajj, telnek az évek; hála a jó Istennek, hogy láthatom erőben, egészségben, boldogan kedves családja körében...Jó az Úr!!!
A jó Isten áldjon kedves öcsém, SOK BOLDOG ÉVET még!!!
Tags: | Edit Tags
Saturday April 5, 2008 - 09:51am (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 3 Comments
Minden virágbaborult fa, cserje közül, ez a kedvencem: a magnólia-fa:)))
Minden évben megcsodálom őket, gyönyörködöm bennük. Itt Debrecenben különösen sok van belőlük:))) Szeretnék majd egyet az udvarunkra...
Ma többek között azt is énekeltük énekórán, hogy Nagy Istenem, ha nézem e világot, melyet teremtett szent legyen szavad...Úgy vagyok vele, hogy nem tudok betelni a sok széppel, amit Isten alkotott...
Szívem feléd ujjong örömtele:
mily nagy vagy TE, mily nagy vagy TE ...
Minden évben megcsodálom őket, gyönyörködöm bennük. Itt Debrecenben különösen sok van belőlük:))) Szeretnék majd egyet az udvarunkra...
Ma többek között azt is énekeltük énekórán, hogy Nagy Istenem, ha nézem e világot, melyet teremtett szent legyen szavad...Úgy vagyok vele, hogy nem tudok betelni a sok széppel, amit Isten alkotott...
Szívem feléd ujjong örömtele:
mily nagy vagy TE, mily nagy vagy TE ...
A mi végtelenül ÁLLATBARÁT fiunk, az ilyen plakátokat mindig azonnal felfedezi a városban, és attól kezdve egyébről sem beszél csak arról, hogy ugy-e elmegyünk megnézni...
Áronról már tudják egyesek, akik közel állnak hozzánk, hogy általában nem kisautókkal játszik, szülinapra,karácsonyra stb. nem autót kér, hanem állatkákat - van is már egész "állatkertünk", minden méretben, minden fajta; ha netán valahol meglát egy olyan állatfigurát ami még nincs a gyűjteményében akkor könyörög, hogy ezt vegyük már meg, mert ilyen még nincs...Amúgy jó pár éve azt is kijelentette, hogy ő "állatgondozó lesz egy állatkertben"
...sőt mielőtt Debrecenbe költöztünk volna (mi már akkor beszéltünk költözésről, de ő még akkor nem tudta...), szóval azt mondta: "hát vagy más szakmát kell majd válasszak, vagy el kell költözzek Udvarhelyről, mert Udvarhelyen nincs állatkert..."Amúgy a kedvenc bibliai története a Nóé bárkája (vajon miért is?...)Ezért kapott karácsonyra is azt, és ugye ott minden állatkából kettő volt s képzeljétek megállapította melyik a hím és melyik a nőstény...Na, szóval nem tudom, mi lesz e gyermekből?! De elvittük, hogy megnézze a fókákat és papagályokat, és naaagy volt az öröm...
Ennek már holnap lesz egy hete, de úgy bennem van azóta is, hogy ha valaki nagyon lelkesedik valamiért, akkor nem szalasztana el egyetlen alkalmat sem...
Eszembe jut az igevers: "áron is megvegyétek az alkalmakat, mert a napok gonoszok..."
Milyen alkalmak azok, amiket nem "szalasztok el" semmi áron, amikhez ragaszkodom, amit nem akarok kihagyni?!...Nekem az a legtermészetesebb, hogy a gyülekezeti alkalmakról, vagy pl.a Lydia körről nem szeretnék hiányozni...De adódnak olyan szolgálati lehetőségek, olyan külön programok, olyan bizonyságtevésre alkalmas pillanatok amiket megragadhatok, vagy elszalaszthatok...utánna bánhatom...
Az alkalom jön, elmegy...többet nem lehet visszahozni...
Ezek a gondolatok foglalkoztatnak most engem...
Áronról már tudják egyesek, akik közel állnak hozzánk, hogy általában nem kisautókkal játszik, szülinapra,karácsonyra stb. nem autót kér, hanem állatkákat - van is már egész "állatkertünk", minden méretben, minden fajta; ha netán valahol meglát egy olyan állatfigurát ami még nincs a gyűjteményében akkor könyörög, hogy ezt vegyük már meg, mert ilyen még nincs...Amúgy jó pár éve azt is kijelentette, hogy ő "állatgondozó lesz egy állatkertben"
...sőt mielőtt Debrecenbe költöztünk volna (mi már akkor beszéltünk költözésről, de ő még akkor nem tudta...), szóval azt mondta: "hát vagy más szakmát kell majd válasszak, vagy el kell költözzek Udvarhelyről, mert Udvarhelyen nincs állatkert..."Amúgy a kedvenc bibliai története a Nóé bárkája (vajon miért is?...)Ezért kapott karácsonyra is azt, és ugye ott minden állatkából kettő volt s képzeljétek megállapította melyik a hím és melyik a nőstény...Na, szóval nem tudom, mi lesz e gyermekből?! De elvittük, hogy megnézze a fókákat és papagályokat, és naaagy volt az öröm...Ennek már holnap lesz egy hete, de úgy bennem van azóta is, hogy ha valaki nagyon lelkesedik valamiért, akkor nem szalasztana el egyetlen alkalmat sem...
Eszembe jut az igevers: "áron is megvegyétek az alkalmakat, mert a napok gonoszok..."
Milyen alkalmak azok, amiket nem "szalasztok el" semmi áron, amikhez ragaszkodom, amit nem akarok kihagyni?!...Nekem az a legtermészetesebb, hogy a gyülekezeti alkalmakról, vagy pl.a Lydia körről nem szeretnék hiányozni...De adódnak olyan szolgálati lehetőségek, olyan külön programok, olyan bizonyságtevésre alkalmas pillanatok amiket megragadhatok, vagy elszalaszthatok...utánna bánhatom...
Az alkalom jön, elmegy...többet nem lehet visszahozni...
Ezek a gondolatok foglalkoztatnak most engem...
Tags: | Edit Tags
Thursday April 3, 2008 - 11:05pm (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 3 Comments
Négyszemközt Uram, ó hadd legyek Veled
mély erőt ad, megszentel, épít szellemed
négyszemközt Uram, így jól felismerem
mennyi bűn és hűtlenség terheli szívem
Én Uram, Istenem, mindennap szellemben formálj engem!
Jó volt ma is négyszemközt beszélgetni az én Urammal...
Jó megtapasztalni, hogy bár ítél, de nem ítél el...
Jó tudni, hogy azért "farag"...mert SZERET...
Jó dolog hinni azt, hogy kezében az életem...
Jó átélni azt, hogy "szerelmesének álmában ad eleget..."; ma éjjel álmomban is azt a verset mondtam el, amit napközben is a szívemben forgatok-valahányszor egy virágzó fát látok...
FEHÉR VIRÁGOK / Vass András /
Atyám! Ez a fehérvirágú fa
olyan szép,
csodájára jár minden méh,
felvidulnak a szomorú emberek
figyelmes szemek ha rátekintenek...
Jaj, Atyám, mi lesz most?
Úgy hullanak a szirmok
Néhány nappal elébb
szilárdan állt mindegyik még,
s én azt hittem, hogy a szép
fehér virágok átfogják majd
az egész világot és illatuk
mindent betölt.
Kegyelmes Istenem, az élet hát
ennyire kegyetlen?!
Csupaszon áll most a fa,
odalett szépsége, illata.
Egyhangú ez a zöld levélruha
mellyel szánalmad rútságát betakarta...
Aztán meg a formátlan
levelek mellett, megfaragodott végű
száracskák éktelenkednek...
Talán gyümölcsöt nevelsz belőlük Atyám,
ízüktől keserű a szám...
Fiam, most hallgass rám:
Elhozom majd a forró nyarat,
a vihart, mely téged porig aláz,
a hirtelen haragú zuhogó záport,
és jégesőt is bocsájtok rád...
Majd ismét gyönyörű színekbe öltözöl
S ágaid az édes terhek súlya alatt
egyedül felém-mutatóan
mélyen meghajlanak...
S minden melletted elmenőt
érett gyümölcsök illata üdvözöl...
Atyám! A virágokat többé nem siratom,
Neked mindent újból átadok:
LEGYEN MINDEN AHOGY AKAROD!
mély erőt ad, megszentel, épít szellemed
négyszemközt Uram, így jól felismerem
mennyi bűn és hűtlenség terheli szívem
Én Uram, Istenem, mindennap szellemben formálj engem!
Jó volt ma is négyszemközt beszélgetni az én Urammal...
Jó megtapasztalni, hogy bár ítél, de nem ítél el...
Jó tudni, hogy azért "farag"...mert SZERET...
Jó dolog hinni azt, hogy kezében az életem...
Jó átélni azt, hogy "szerelmesének álmában ad eleget..."; ma éjjel álmomban is azt a verset mondtam el, amit napközben is a szívemben forgatok-valahányszor egy virágzó fát látok...
FEHÉR VIRÁGOK / Vass András /
Atyám! Ez a fehérvirágú fa
olyan szép,
csodájára jár minden méh,
felvidulnak a szomorú emberek
figyelmes szemek ha rátekintenek...
Jaj, Atyám, mi lesz most?
Úgy hullanak a szirmok
Néhány nappal elébb
szilárdan állt mindegyik még,
s én azt hittem, hogy a szép
fehér virágok átfogják majd
az egész világot és illatuk
mindent betölt.
Kegyelmes Istenem, az élet hát
ennyire kegyetlen?!
Csupaszon áll most a fa,
odalett szépsége, illata.
Egyhangú ez a zöld levélruha
mellyel szánalmad rútságát betakarta...
Aztán meg a formátlan
levelek mellett, megfaragodott végű
száracskák éktelenkednek...
Talán gyümölcsöt nevelsz belőlük Atyám,
ízüktől keserű a szám...
Fiam, most hallgass rám:
Elhozom majd a forró nyarat,
a vihart, mely téged porig aláz,
a hirtelen haragú zuhogó záport,
és jégesőt is bocsájtok rád...
Majd ismét gyönyörű színekbe öltözöl
S ágaid az édes terhek súlya alatt
egyedül felém-mutatóan
mélyen meghajlanak...
S minden melletted elmenőt
érett gyümölcsök illata üdvözöl...
Atyám! A virágokat többé nem siratom,
Neked mindent újból átadok:
LEGYEN MINDEN AHOGY AKAROD!
Tags: | Edit Tags
Thursday April 3, 2008 - 01:46am (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 3 Comments
Ma jó nagyot gyalogoltunk iskolából jövet; olyan szép idő volt, hogy nem szálltunk fel a villamosra...Áronnak is sétálhatnékja volt, meg nekünk is...persze közben tartottunk egy-egy kis pihenőt, meg egy-egy kis ki-be-térőt egyik-másik boltba...
Szóval jól elfáradtunk
...ennek ellenére, mikor már közeledtünk az otthonunkhoz hallom, hogy Áron dalra fakad(pedig ő is eléggé el volt fáradva ): A napfelkeltétől míg leszáll az ég alján...
Jézus nevét dicsérem én...folytattam én, mert neki nem jutott eszébe ...kiderült, hogy hittanórán tanulták; aztán csodálkozott, hogy én honnan tudom ezt az éneket:)))
Lényeg az, hogy aztán együtt énekeltük, csak úgy halkan (hisz még úton voltunk)...és azóta is ez az ének van bennem...
Látom, hogy egyik-másik barátom is a hálaadásról, dícsőítésről írt...egyetértek az ő gondolataikkal, és örömmel csatlakozom a dícsőítők csoportjához: mert "...aki hálával áldozik az dicsőít engem..."(Zsoltárok 50:23)
Ezért hát: A napfelkeltétől, míg leszáll az ég alján
Jézus nevét dicsérem én...
Szóval jól elfáradtunk
...ennek ellenére, mikor már közeledtünk az otthonunkhoz hallom, hogy Áron dalra fakad(pedig ő is eléggé el volt fáradva ): A napfelkeltétől míg leszáll az ég alján...Jézus nevét dicsérem én...folytattam én, mert neki nem jutott eszébe ...kiderült, hogy hittanórán tanulták; aztán csodálkozott, hogy én honnan tudom ezt az éneket:)))
Lényeg az, hogy aztán együtt énekeltük, csak úgy halkan (hisz még úton voltunk)...és azóta is ez az ének van bennem...
Látom, hogy egyik-másik barátom is a hálaadásról, dícsőítésről írt...egyetértek az ő gondolataikkal, és örömmel csatlakozom a dícsőítők csoportjához: mert "...aki hálával áldozik az dicsőít engem..."(Zsoltárok 50:23)
Ezért hát: A napfelkeltétől, míg leszáll az ég alján
Jézus nevét dicsérem én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése