. Május 1-én anyukámék kertjének végében majálisoztunk...Nagyon jó volt:)
Tudod-e te hogy szeret Isten?
Ahogy árad a napfény terád...
Jöjj hát Ő elébe,
kegyelméből meríts tehát...
Ezek az éneksorok jutottak most eszembe, miközben még mindig a hétvégi áldásokat "emésztegetem"....
Tegnap a Gyula-i énekkar vendégszolgálatában gyönyörködhettünk; sőt asztali vendégeink is voltak és aminek még jobban örültem, hogy egyik kedves unokatestvérem a férjével is meglátogattak minket
Meglepetésemre a délelőtti igehirdetésnek a témája megint csak a vihar lecsendesítése volt; ezúttal nem az, amikor Jézus a hajóban alszik és felköltik, hanem az amikor magukra vannak a tanítványok a viharban és először nem ismerik fel a tengeren feléjük közeledő Jézust...
Azonnal kezdtem magamban kutakodni (nem kellett sokáig tennem ) most milyen viharok is tombolnak körülöttem (bennem) amiért újra ezt az üzenetet kapom-mert tudom, hogy semmi nem véletlen...
Aztán lejegyeztem néhány gondolatot:
*Miért JÓ az, ha viharba kerülünk?
- hogy nyilvánvalóvá legyen kik (mik ) is vagyunk : még mindig kételkedők, bizalmatlanok...
- hogy nyilvánvalóvá legyen ki Ő: a szerető MINDENHATÓ...
*ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy én azt elképzelem...nem az kell legyen a következtetés, hogy ki vagyok szolgáltatva nálamnál erősebb hatalmaknak...A megoldás ilyenkor az: "keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát..."
*annyira megterhel minket az időfaktor: "meddig késel?"...erre az Ő válasza: "Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!"
Na hát ez csak úgy dióhéjban...Isten jobban ismer minket, mint mi magunkat...nem akar nekünk rosszat még akkor sem, ha viharokat enged meg az életünkben; akkor is jót akar nekünk...Tudom én, csak néha hajlamos vagyok megfeledkezni erről...De JÓ, hogy emlékeztet rá
Délután is jó tanítás volt, főleg a közösség ápolásáról a gyülekezetben...csak egy kis ízelítő:
"egy csónakban többen ülnek, van két evezős (vannak akik kényelemből, vagy más okból soha nem akarják kézbe venni az evezőt...) Egy ideig szépen halad a csónak, aztán az egyik evezős kicsit már elfáradt, kicsit még gyönyörködik a tájban...abbahagyja az evezést...A másik kitartóan dolgozik tovább az evezőlapáttal, de nem tudja elképzelni miért forog a csónak körbe-körbe...nem haladnak semmit..."
elgondolkoztató...
Elhangzott egy idézet is amit akkor azonnal nem jegyeztem le ezért már nem tudom egész pontosan, de a lényege az, hogy : " a DALT akkor látom szépnek ( s szerintem minden mást is !!!), ha a lelkemben ott van a "szép"..."Hát igen, ha bennem béke van és harmónia, akkor minden megszépül körülöttem, de ha bennem nincs ott a lelki szépség akkor még a "szépet" sem tudom annak látni...
Ezek a tegnapi gondolatok motoszkálnak még mindig bennem; és így még inkább értem miért is rendelt az Úr "nyugalom-napot", mert így feltöltődve, lelki egyensúlyba kerülve frissen és új erővel lehet kezdeni egy új hetet...Amúgy a Lidia körön holnap ez lesz a témánk ( most a Tízparancsolattal foglalkozunk ) "Emlékezzél meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt!"
Mivel most nálam van Cseri Kálmánnak egy könyve amiből készülnöm kell a holnapi alkalomra, azért kicsit áttanulmányozhattam, hogy az V.Mózes 5: 15 szerint a "nyugalom-napot" Isten azért is rendelte el az ő népének, hogy EMLÉKEZZEN arra, hogy "szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az Úr, erős kézzel és kinyújtott karral."
...Isten azt szeretné, hogy maradjunk meg ebben a szabadságban, ne legyünk se a munkának, se a pénznek, se a gyűjtésnek, se az aggodalmaskodásnak a rabjává soha többé...
De most már befejezem, mert úgy jártam, hogy mindjárt nem kapom a végét...
Áldott hetet mindenkinek aki errejár!
Ahogy árad a napfény terád...
Jöjj hát Ő elébe,
kegyelméből meríts tehát...
Ezek az éneksorok jutottak most eszembe, miközben még mindig a hétvégi áldásokat "emésztegetem"....
Tegnap a Gyula-i énekkar vendégszolgálatában gyönyörködhettünk; sőt asztali vendégeink is voltak és aminek még jobban örültem, hogy egyik kedves unokatestvérem a férjével is meglátogattak minket
Meglepetésemre a délelőtti igehirdetésnek a témája megint csak a vihar lecsendesítése volt; ezúttal nem az, amikor Jézus a hajóban alszik és felköltik, hanem az amikor magukra vannak a tanítványok a viharban és először nem ismerik fel a tengeren feléjük közeledő Jézust...
Azonnal kezdtem magamban kutakodni (nem kellett sokáig tennem ) most milyen viharok is tombolnak körülöttem (bennem) amiért újra ezt az üzenetet kapom-mert tudom, hogy semmi nem véletlen...
Aztán lejegyeztem néhány gondolatot:
*Miért JÓ az, ha viharba kerülünk?
- hogy nyilvánvalóvá legyen kik (mik ) is vagyunk : még mindig kételkedők, bizalmatlanok...
- hogy nyilvánvalóvá legyen ki Ő: a szerető MINDENHATÓ...
*ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy én azt elképzelem...nem az kell legyen a következtetés, hogy ki vagyok szolgáltatva nálamnál erősebb hatalmaknak...A megoldás ilyenkor az: "keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát..."
*annyira megterhel minket az időfaktor: "meddig késel?"...erre az Ő válasza: "Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!"
Na hát ez csak úgy dióhéjban...Isten jobban ismer minket, mint mi magunkat...nem akar nekünk rosszat még akkor sem, ha viharokat enged meg az életünkben; akkor is jót akar nekünk...Tudom én, csak néha hajlamos vagyok megfeledkezni erről...De JÓ, hogy emlékeztet rá
Délután is jó tanítás volt, főleg a közösség ápolásáról a gyülekezetben...csak egy kis ízelítő:
"egy csónakban többen ülnek, van két evezős (vannak akik kényelemből, vagy más okból soha nem akarják kézbe venni az evezőt...) Egy ideig szépen halad a csónak, aztán az egyik evezős kicsit már elfáradt, kicsit még gyönyörködik a tájban...abbahagyja az evezést...A másik kitartóan dolgozik tovább az evezőlapáttal, de nem tudja elképzelni miért forog a csónak körbe-körbe...nem haladnak semmit..."
elgondolkoztató...Elhangzott egy idézet is amit akkor azonnal nem jegyeztem le ezért már nem tudom egész pontosan, de a lényege az, hogy : " a DALT akkor látom szépnek ( s szerintem minden mást is !!!), ha a lelkemben ott van a "szép"..."Hát igen, ha bennem béke van és harmónia, akkor minden megszépül körülöttem, de ha bennem nincs ott a lelki szépség akkor még a "szépet" sem tudom annak látni...
Ezek a tegnapi gondolatok motoszkálnak még mindig bennem; és így még inkább értem miért is rendelt az Úr "nyugalom-napot", mert így feltöltődve, lelki egyensúlyba kerülve frissen és új erővel lehet kezdeni egy új hetet...Amúgy a Lidia körön holnap ez lesz a témánk ( most a Tízparancsolattal foglalkozunk ) "Emlékezzél meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt!"
Mivel most nálam van Cseri Kálmánnak egy könyve amiből készülnöm kell a holnapi alkalomra, azért kicsit áttanulmányozhattam, hogy az V.Mózes 5: 15 szerint a "nyugalom-napot" Isten azért is rendelte el az ő népének, hogy EMLÉKEZZEN arra, hogy "szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az Úr, erős kézzel és kinyújtott karral."
...Isten azt szeretné, hogy maradjunk meg ebben a szabadságban, ne legyünk se a munkának, se a pénznek, se a gyűjtésnek, se az aggodalmaskodásnak a rabjává soha többé...
De most már befejezem, mert úgy jártam, hogy mindjárt nem kapom a végét...
Áldott hetet mindenkinek aki errejár!
Áronnal; azazhogy két újat...az érdekessége az, hogy ezt iskolából hazafelé jövet az úton játszodjuk:) Egyszer-kétszer belementem a játékba, aztán most már ha van kedvem hozzá, ha nincs, játszanom kell...
Az út nagy részén azt játszodjuk, hogy " ki lát több Suzuki Swift autót"-merthogy nekem újabban ez a kedvenc autóm; ilyet szeretnék- de csak az új tipusút:)))
Aztán mikor már itt a buszmegállótól jövünk befele; akkor Áronnak a másik kedvenc játékát játszodjuk: egy-egy szónak csak a magánhangzóit mondjuk - a másik ki kell találja a szót...pl. "o o a" vagyis "orgona"...
Hát nekem a tegnap nem sok kedvem volt a játékhoz, Áron viszont rendületlenül mondta: "ott egy Suzuki Swift...már 2-0...már 8-0...már 12-0..." én úgy bele voltam merülve a gondolataimba, hogy csak olyankor kaptam fel a fejem, mikor megint mondta, hogy már hánynál tart...
Aztán diadalmasan szállt le a buszról, hogy ő nyert:)))
Mondom neki:
"Gratulálok!"
Erre ő: "Én is gratulálok, hogy tudsz veszteni..."
Nahát, gondolom magamban, ehhez nem kellett nagy tudás, csak éppen ma nem érdekelt nagyon a játék...bezzeg, ha komolyabb versenyről lett volna szó, ahol nagyobb a tét; biztos nem fogadnám ilyen higgadtan, hogy vesztettem...Pedig van az úgy, hogy "veszteni is tudni kell"...Milyen is az ember:)))
DE van olyan Verseny, amiben nem szeretnék, s nem tudnék, nam akarok vesztes lenni: szeretném elnyerni a koronát....
Isten segítsen ebben mindnyájunkat!!!
Az út nagy részén azt játszodjuk, hogy " ki lát több Suzuki Swift autót"-merthogy nekem újabban ez a kedvenc autóm; ilyet szeretnék- de csak az új tipusút:)))
Aztán mikor már itt a buszmegállótól jövünk befele; akkor Áronnak a másik kedvenc játékát játszodjuk: egy-egy szónak csak a magánhangzóit mondjuk - a másik ki kell találja a szót...pl. "o o a" vagyis "orgona"...
Hát nekem a tegnap nem sok kedvem volt a játékhoz, Áron viszont rendületlenül mondta: "ott egy Suzuki Swift...már 2-0...már 8-0...már 12-0..." én úgy bele voltam merülve a gondolataimba, hogy csak olyankor kaptam fel a fejem, mikor megint mondta, hogy már hánynál tart...
Aztán diadalmasan szállt le a buszról, hogy ő nyert:)))
Mondom neki:
"Gratulálok!"
Erre ő: "Én is gratulálok, hogy tudsz veszteni..."
Nahát, gondolom magamban, ehhez nem kellett nagy tudás, csak éppen ma nem érdekelt nagyon a játék...bezzeg, ha komolyabb versenyről lett volna szó, ahol nagyobb a tét; biztos nem fogadnám ilyen higgadtan, hogy vesztettem...Pedig van az úgy, hogy "veszteni is tudni kell"...Milyen is az ember:)))
DE van olyan Verseny, amiben nem szeretnék, s nem tudnék, nam akarok vesztes lenni: szeretném elnyerni a koronát....
Isten segítsen ebben mindnyájunkat!!!
Kérdőjelezni nincs jogom
hited, bocsáss meg hát, ha tettem,
s hogy én ezért imádkozom:
lehessen félreérthetetlen!
"...mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket." ( Zsolt. 7: 10 )
Azt tapasztalom néha, hogy hajlamosak vagyunk (én is! ) megkérdőjelezni a "másik" hitét, bizonyságtevését; DE én azt tanulom, hogy ehhez NINCS JOGOM!!!
És hálás vagyok Istennek, hogy így "másképp" tudok az emberekre nézni és SZERETNI, mert tudom, hogy Isten is SZERET még akkor is, ha még mindig nem vagyok az ami lennem kellene...
Nekem sokat bocsájtott meg; és naponta a kegyelmére szorulok...jó nekem így; nem enged elbizakodnom....
Igyekszem így nézni a körülöttem levő testvérekre is, és úgy érzem tényleg "sorstársak vagyunk; mindnyájan kegyelemből élünk..."
hited, bocsáss meg hát, ha tettem,
s hogy én ezért imádkozom:
lehessen félreérthetetlen!
"...mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket." ( Zsolt. 7: 10 )
Azt tapasztalom néha, hogy hajlamosak vagyunk (én is! ) megkérdőjelezni a "másik" hitét, bizonyságtevését; DE én azt tanulom, hogy ehhez NINCS JOGOM!!!
És hálás vagyok Istennek, hogy így "másképp" tudok az emberekre nézni és SZERETNI, mert tudom, hogy Isten is SZERET még akkor is, ha még mindig nem vagyok az ami lennem kellene...
Nekem sokat bocsájtott meg; és naponta a kegyelmére szorulok...jó nekem így; nem enged elbizakodnom....
Igyekszem így nézni a körülöttem levő testvérekre is, és úgy érzem tényleg "sorstársak vagyunk; mindnyájan kegyelemből élünk..."
Tags: | Edit Tags
Thursday April 24, 2008 - 03:13am (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 1 Comment
Főzöm az ebédet; sütöm a lángost ( köszi Tünde a tippet, én a sajtos-tejfölöst szeretem legjobban...), közben pedig egy vasárnap délutáni bizonyságtevés jut eszembe:
A prédikátor könyvéből volt olvasva, mint tudjuk a prédikátor szerint: "minden hiábavalóság..."
Egy 9 gyermekes édesanya arról tett bizonyságot, hogy "fő állású anyaként" néha őt is megkísértette a gondolat, hogy "minden hiába", "vége sincs és látszata sincs a munkájának..."
Vasárnap délben is pl. még vendégeik is voltak; aztán miután ebédeltek, kicsit még beszélgettek, majd nekiállt a "mosatlan-hegynek", de még be sem fejezte, mikor a kisebb gyerekei már érkeztek, hogy "lehet valamit enni?"...S akkor félbehagyva a mosogatást újra elkezdett teríteni...DE ő mégsem mondja, hogy "minden hiába" hisz Isten ezt a szolgálatot bízta rá és ő ezt szeretné örömmel és hálaadással végezni, hogy Isten is örömét lelje benne...Lehet ugyanazt a munkát zúgolódva is, vagy hálaadással végezni: de nagy külömbség van a kettő között...Főleg, ha azt szeretnénk, hogy nem csak ételt adjunk a családunknak, hanem elsősorban a szeretet, öröm, békesség, hálaadás gyümölcseit tálalni eléjük...
Ennek a testvérnőnek egész lénye ezt a hálát és megelégedést, örömet és békességet sugározza...
Rá gondoltam tehát és azzal a tudattal sütögettem, hogy igaz, ha megérkezik a családom seperc alatt eltűnik minden amit készítettem (pedig nálunk csak 3 gyerek van...): de milyen jó lesz látni az örömüket, a jó étvágyukat, az egészségüket...
Hálát adok Istennek, hogy az élet más területeire nézve is tanítgatta nekem az évek folyamán, hogy:
"Nincs hiába...
Nincs hiába semmi idelenn!
Mert minden: KÜLDETÉS - minden vetés...
minden születés -
De vajon én?
Elvégzem-e amire küldettem?
Élek...dolgozom...dalolok...
Ez az enyém...Övé a kegyelem!!" ( Salamon ellen )
A prédikátor könyvéből volt olvasva, mint tudjuk a prédikátor szerint: "minden hiábavalóság..."
Egy 9 gyermekes édesanya arról tett bizonyságot, hogy "fő állású anyaként" néha őt is megkísértette a gondolat, hogy "minden hiába", "vége sincs és látszata sincs a munkájának..."
Vasárnap délben is pl. még vendégeik is voltak; aztán miután ebédeltek, kicsit még beszélgettek, majd nekiállt a "mosatlan-hegynek", de még be sem fejezte, mikor a kisebb gyerekei már érkeztek, hogy "lehet valamit enni?"...S akkor félbehagyva a mosogatást újra elkezdett teríteni...DE ő mégsem mondja, hogy "minden hiába" hisz Isten ezt a szolgálatot bízta rá és ő ezt szeretné örömmel és hálaadással végezni, hogy Isten is örömét lelje benne...Lehet ugyanazt a munkát zúgolódva is, vagy hálaadással végezni: de nagy külömbség van a kettő között...Főleg, ha azt szeretnénk, hogy nem csak ételt adjunk a családunknak, hanem elsősorban a szeretet, öröm, békesség, hálaadás gyümölcseit tálalni eléjük...
Ennek a testvérnőnek egész lénye ezt a hálát és megelégedést, örömet és békességet sugározza...
Rá gondoltam tehát és azzal a tudattal sütögettem, hogy igaz, ha megérkezik a családom seperc alatt eltűnik minden amit készítettem (pedig nálunk csak 3 gyerek van...): de milyen jó lesz látni az örömüket, a jó étvágyukat, az egészségüket...
Hálát adok Istennek, hogy az élet más területeire nézve is tanítgatta nekem az évek folyamán, hogy:
"Nincs hiába...
Nincs hiába semmi idelenn!
Mert minden: KÜLDETÉS - minden vetés...
minden születés -
De vajon én?
Elvégzem-e amire küldettem?
Élek...dolgozom...dalolok...
Ez az enyém...Övé a kegyelem!!" ( Salamon ellen )
Tags: | Edit Tags
Wednesday April 23, 2008 - 05:43am (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 7 Comments
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése