"For of His fulness we have all received, and grace upon grace." ( John 1:16 )
"Mi pedig valamennyien az Ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre". ( János 1:16 )
Míg a kávémat kortyolgattam, a finom dióstekercs mellett - ezt a kedves Igét is "ízlelgettem",ami a képen látható könyvemben mára volt előírva...Nagyon szeretem ezt az Igét...sokadjára kellett ma újra beismernem, hogy ha nem kapnék kegyelmet - kegyelemre , nem is tudom mi lenne velem...SDG!!! mindenkor...mindenért...Övé a dicsősség...
Amúgy azon is gondolkodtam közben, hogy milyen szívesen látnám bármelyikőtöket hozzám egy kávéra...De hiába szörföztem a blogok között senkit sem találtam elérhető közelségben...Azért, ha bárki, bármikor közületek erre jár, ugorjon be...szívesen látom...( ha nem kávézol, akkor szolgálhatok finom gyümölcs-, menta- vagy citromos teával is, akár forró csokival vagy capuccinoval....)
Aztán meg az tűnt fel, hogy ma ilyen "napraforgó"-s hangulatban voltam...ritkán szoktam elővenni ezt a napraforgós csészémet - csak ünnepnapokon...talán ma öntudatlanul is így próbáltam magam "felülemelni" azon a borongós hangulaton, amit a kinti esős idő árasztott magából...
Érdekes, hogy ez a "napraforgó"-ra való hangolódásom, mintha ragályos lett volna...ugyanis a kávészünetem után arra lettem figyelmes, hogy Áron is kis "napraforgó"-vá alakul - szerintem ő is úgy, hogy közben fel sem fogta mit csinál - mert közben a Minimaxon nézett valamit...
Meg is örökítettem és mindjárt azt is felteszem...
Erről meg az is eszembe jutott, hogy ők (a gyerekeim ): az én kis "virágaim" akikre mindennap felelősséggel kell odafigyeljek, hogy mikor - mivel "öntözgetem"...Most hát az következik, egyébbel nagyjából végeztem..., hogy a kisebbik "virágomat" (a két nagyobbik elment itthonról) kicsit "ápolgassam": valamit játszani fogunk...és közben beszélgetni...
Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek!!!
"Mi pedig valamennyien az Ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre". ( János 1:16 )
Míg a kávémat kortyolgattam, a finom dióstekercs mellett - ezt a kedves Igét is "ízlelgettem",ami a képen látható könyvemben mára volt előírva...Nagyon szeretem ezt az Igét...sokadjára kellett ma újra beismernem, hogy ha nem kapnék kegyelmet - kegyelemre , nem is tudom mi lenne velem...SDG!!! mindenkor...mindenért...Övé a dicsősség...
Amúgy azon is gondolkodtam közben, hogy milyen szívesen látnám bármelyikőtöket hozzám egy kávéra...De hiába szörföztem a blogok között senkit sem találtam elérhető közelségben...Azért, ha bárki, bármikor közületek erre jár, ugorjon be...szívesen látom...( ha nem kávézol, akkor szolgálhatok finom gyümölcs-, menta- vagy citromos teával is, akár forró csokival vagy capuccinoval....)
Aztán meg az tűnt fel, hogy ma ilyen "napraforgó"-s hangulatban voltam...ritkán szoktam elővenni ezt a napraforgós csészémet - csak ünnepnapokon...talán ma öntudatlanul is így próbáltam magam "felülemelni" azon a borongós hangulaton, amit a kinti esős idő árasztott magából...
Érdekes, hogy ez a "napraforgó"-ra való hangolódásom, mintha ragályos lett volna...ugyanis a kávészünetem után arra lettem figyelmes, hogy Áron is kis "napraforgó"-vá alakul - szerintem ő is úgy, hogy közben fel sem fogta mit csinál - mert közben a Minimaxon nézett valamit...
Meg is örökítettem és mindjárt azt is felteszem...
Erről meg az is eszembe jutott, hogy ők (a gyerekeim ): az én kis "virágaim" akikre mindennap felelősséggel kell odafigyeljek, hogy mikor - mivel "öntözgetem"...Most hát az következik, egyébbel nagyjából végeztem..., hogy a kisebbik "virágomat" (a két nagyobbik elment itthonról) kicsit "ápolgassam": valamit játszani fogunk...és közben beszélgetni...
Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek!!!
Tags: | Edit Tags
Saturday January 19, 2008 - 07:40am (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 10 Comments
A tegnap ez a könyv került kezembe: Az élet nem rólam szól / Max Lucado /
Ebből idézek:
"Olyan automata vezérlővel születtünk, mely önzésre van beállítva? Olyan házastársat akarok, aki boldoggá tesz engem, és olyan munkatársakat, akik mindig kikérik a véleményemet. A nekem megfelelő időjárást akarom, olyan közlekedési viszonyokat, melyben haladni tudok, és olyan kormányt, mely az érdekeimet szolgálja. Minden rólam szól...
El tudsz képzelni egy zenekart ezzel a "minden rólam szól" szemlélettel? Minden zenész önkifejezést követelne. A tubák megállás nélkül harsognának. Az ütősök dübörögnének, hogy magukra vonják a figyelmet. A csellista kilökné a fuvolaművészt a központi székből. A trombitás a karmester széke felett állva trombitálna. A kottát figyelmen kivül hagynák. A karmesterre senki sem figyelne. Nem hallanánk mást, csak vég nélküli hangolást.
Harmóniát? Aligha.
Boldogságot? Boldogok a zenészek, hogy ebben az együttesben játszhatnak? Egyáltalán nem: Ki élvezi, ha hozzájárulhat a hangzavarhoz?...
Ha azt hiszed minden rólad szól, és én is úgy gondolom, hogy minden rólam szól, nem is reménykedhetünk abban, hogy elérjük a melódiát...
Mi történne, ha elfoglalnánk helyünket és eljátszanánk a szerepünket? Ha a zenét játszanánk, melyet a Karmester dirigál? Ha az Ő dala lenne a fő vezérfonalunk...
Kevesebb "ezt akarom" kijelentést és több "Mit gondolsz, mit akar Isten?" kérdést...
Az Isten központú élet működik!!!
Úgy mozdulunk el az ÉNKÖZPONTÚSÁGtól az ISTEN KÖZPONTÚSÁG felé, hogy az Úrról elmélkedünk. Bizonyságot teszünk róla...Isten szemlélése megváltoztat minket.
"Ki olyan az Istenek között, mint Te vagy Uram? Ki olyan felséges, mint Te vagy szentségedben? Dicső tetteidben félelmetes, csodákat cselekvő ( II.Mózes 14:4 )
"Ne nekünk, Uram , ne nekünk, hanem a Te nevednek szerezz dicsősséget szeretetedért és hűségedért!" ( Zsoltárok 115: 1 )
"Bizony, Tőle, általa és ÉRTE van minden: Övé a dicsősség mindörökké" ( Róma 11:36 )
Miért forog a föld? Őérte.
Miért vannak adottságaid és képességeid? Őérte.
Miért vagy gazdag vagy szegény? Őérte.
Erő vagy küzdelem? Őérte.
Minden és mindenki azért létezik, hogy felfedje az Ő dicsősségét.
Téged is beleértve.
Te sem vagy kivétel........."
Tudom, hogy nem ÚJ ez a néhány gondolat amit kimásoltam, de úgy érzem jó az, ha újra és újra emlékeztetem magamat ezekre...hajlamos vagyok elfelejteni, hogy
Az élet nem rólam szól, hanem RÓLA....
Ebből idézek:
"Olyan automata vezérlővel születtünk, mely önzésre van beállítva? Olyan házastársat akarok, aki boldoggá tesz engem, és olyan munkatársakat, akik mindig kikérik a véleményemet. A nekem megfelelő időjárást akarom, olyan közlekedési viszonyokat, melyben haladni tudok, és olyan kormányt, mely az érdekeimet szolgálja. Minden rólam szól...
El tudsz képzelni egy zenekart ezzel a "minden rólam szól" szemlélettel? Minden zenész önkifejezést követelne. A tubák megállás nélkül harsognának. Az ütősök dübörögnének, hogy magukra vonják a figyelmet. A csellista kilökné a fuvolaművészt a központi székből. A trombitás a karmester széke felett állva trombitálna. A kottát figyelmen kivül hagynák. A karmesterre senki sem figyelne. Nem hallanánk mást, csak vég nélküli hangolást.
Harmóniát? Aligha.
Boldogságot? Boldogok a zenészek, hogy ebben az együttesben játszhatnak? Egyáltalán nem: Ki élvezi, ha hozzájárulhat a hangzavarhoz?...
Ha azt hiszed minden rólad szól, és én is úgy gondolom, hogy minden rólam szól, nem is reménykedhetünk abban, hogy elérjük a melódiát...
Mi történne, ha elfoglalnánk helyünket és eljátszanánk a szerepünket? Ha a zenét játszanánk, melyet a Karmester dirigál? Ha az Ő dala lenne a fő vezérfonalunk...
Kevesebb "ezt akarom" kijelentést és több "Mit gondolsz, mit akar Isten?" kérdést...
Az Isten központú élet működik!!!
Úgy mozdulunk el az ÉNKÖZPONTÚSÁGtól az ISTEN KÖZPONTÚSÁG felé, hogy az Úrról elmélkedünk. Bizonyságot teszünk róla...Isten szemlélése megváltoztat minket.
"Ki olyan az Istenek között, mint Te vagy Uram? Ki olyan felséges, mint Te vagy szentségedben? Dicső tetteidben félelmetes, csodákat cselekvő ( II.Mózes 14:4 )
"Ne nekünk, Uram , ne nekünk, hanem a Te nevednek szerezz dicsősséget szeretetedért és hűségedért!" ( Zsoltárok 115: 1 )
"Bizony, Tőle, általa és ÉRTE van minden: Övé a dicsősség mindörökké" ( Róma 11:36 )
Miért forog a föld? Őérte.
Miért vannak adottságaid és képességeid? Őérte.
Miért vagy gazdag vagy szegény? Őérte.
Erő vagy küzdelem? Őérte.
Minden és mindenki azért létezik, hogy felfedje az Ő dicsősségét.
Téged is beleértve.
Te sem vagy kivétel........."
Tudom, hogy nem ÚJ ez a néhány gondolat amit kimásoltam, de úgy érzem jó az, ha újra és újra emlékeztetem magamat ezekre...hajlamos vagyok elfelejteni, hogy
Az élet nem rólam szól, hanem RÓLA....
Tags: | Edit Tags
Thursday January 17, 2008 - 01:11pm (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 4 Comments
hogy Az aki még a hópelyheket is olyan tökéletesre alkotta...többmillió van belőlük, mégis mindegyik egyedi...és bár olyan parányi, hogy önmagában semmit sem ér, de milliónyi társával összefogva milyen csodálatos küldetést teljesít...Az aki ilyen aprócska hópehely-sorsra is ilyen sok gondoskodással odafigyel...Az sokkal de sokkal HATALMASABB mint azt én a véges emberi agyammal fel tudnám fogni...
Isten csodálatos világa c. könyvből olvastam,hogy a hókristály magja tulajdonképpen egy piciny porszemecske...ez fenn a magasban érintkezésbe kerül egy vastag felhővel, ami tele van hideg vízgőzzel...ami piciny cseppekben rárakódik a porszemre, egy pillanat alatt megfagy a porszemecskén...és megszületik a hópehely-csecsemő...Ez még nem hullhat le a földre, ahhoz túlságosan könnyű...nőnie kell, súlyosabbá kell válnia...a szél egyre följebb és följebb viszi őt , közben mindig új meg új vízgőzből álló felhőn hatol át...és ilyenkor újabb millió és millió vízmolekula rakódik rá...Ily módon a kis hópehely egyre jobban hasonlít egy apró csillaghoz...mindegyik sugarának ugyanaz a mintája...( csak nagyon-nagyon röviden másoltam ki néhány gondolatot....Számomra minden kicsi hópehely - egy CSODA...)
A nagy világmindenségben én is csak egy "porszemecske" vagyok...hány és hány "felhőn" kell "átmenjek", mennyi "mennyei szélre" van szükségem, hogy vigyen egyre "feljebb-és feljebb" míg egy "picike hópehely" lehet belőlem...
Én meg azon töprengek, hogy mi az én "küldetésem", mi az én feladatom...lehet azért nem tudom, mert még "növekednem" kell, még "túl könnyű" vagyok...töprengek, és töprengek...
Azt olvastam ma reggel O.Chambers:Krisztus mindenek felett c. áhítatos-könyvből:
"Ő gondoskodott arról, hogy hívásának sok kis hanghulláma rezdüljön meg felénk és ezeket rajtunk kivül senki más nem foghatja fel. Így jut el hozzánk az Ő hangja bizonyos egyéni ügyekben is, ilyenkor nincs értelme, hogy másokat kérdezgessünk. Meg kell őriznünk ezt a mély egybekapcsolódást Isten és a saját lelkünk között.
Isten hívása nem az én természetem visszhangja: figyelembe se veszi hajlamaimat és vérmérsékletemet. Amíg adottságaimmal tanácskozom, mérlegelve, hogy mire is volnék alkalmas, addig sohasem fogom meghallani Isten hívását...Közülünk a legtöbben csak saját hangunkra fülelünk, ezért nem hallhatjuk meg, amit Isten mond. Alaposan meg kell változnunk ahhoz, hogy bejuthassunk Isten hívásának hangzónájába."
Nahát, ezek után amit itt olvastam , még inkább töprengek...Most már végképp nem tudom, hogy hol tartok...Az én "hangomat" hallom, vagy az Övét...Egyre inkább úgy érzem, hogy még változnom kell, hogy bejussak az Ő "hangzónájába"...Most ezért imádkozom...Nagyon nagy szükségem van rá, hogy megértsem, hogy tényleg Ő "hív" egy bizonyos feladatra...vagy csak emberi "látás" az...Persze én is látom a szükséget is, nem csak azon a területen, sok más helyen, úgy a gyülekezeti, mint egyéni (családi életünkben ) is...én részemről még munkahelyet is keresek, de olyat szeretnék, ami nem menne a család róvására...De mi az Isten akarata?!!!
Tudom, hogy Ő engem is bölcsen tervezett és alkotott meg...Tudom, hogy nála kész a terv felőlem...Csak tudnék belesimulni az Ő akaratába, az Ő tervébe...
Hát ezen töprengek...
"Én nem tudom, mit akarsz énvelem...
Én nem tudom, mi a célod velem...
Én nem tudom, hová küldessz Atyám...
Én nem tudom, mit bízol énreám...
Csak azt tudom, hogy Te nagyon szeretsz,
hogy értem áll Golgotán a kereszt,
csak azt tudom, és ez elég nekem...
Vezess, szeress , én drága Mesterem..."
Isten csodálatos világa c. könyvből olvastam,hogy a hókristály magja tulajdonképpen egy piciny porszemecske...ez fenn a magasban érintkezésbe kerül egy vastag felhővel, ami tele van hideg vízgőzzel...ami piciny cseppekben rárakódik a porszemre, egy pillanat alatt megfagy a porszemecskén...és megszületik a hópehely-csecsemő...Ez még nem hullhat le a földre, ahhoz túlságosan könnyű...nőnie kell, súlyosabbá kell válnia...a szél egyre följebb és följebb viszi őt , közben mindig új meg új vízgőzből álló felhőn hatol át...és ilyenkor újabb millió és millió vízmolekula rakódik rá...Ily módon a kis hópehely egyre jobban hasonlít egy apró csillaghoz...mindegyik sugarának ugyanaz a mintája...( csak nagyon-nagyon röviden másoltam ki néhány gondolatot....Számomra minden kicsi hópehely - egy CSODA...)
A nagy világmindenségben én is csak egy "porszemecske" vagyok...hány és hány "felhőn" kell "átmenjek", mennyi "mennyei szélre" van szükségem, hogy vigyen egyre "feljebb-és feljebb" míg egy "picike hópehely" lehet belőlem...
Én meg azon töprengek, hogy mi az én "küldetésem", mi az én feladatom...lehet azért nem tudom, mert még "növekednem" kell, még "túl könnyű" vagyok...töprengek, és töprengek...
Azt olvastam ma reggel O.Chambers:Krisztus mindenek felett c. áhítatos-könyvből:
"Ő gondoskodott arról, hogy hívásának sok kis hanghulláma rezdüljön meg felénk és ezeket rajtunk kivül senki más nem foghatja fel. Így jut el hozzánk az Ő hangja bizonyos egyéni ügyekben is, ilyenkor nincs értelme, hogy másokat kérdezgessünk. Meg kell őriznünk ezt a mély egybekapcsolódást Isten és a saját lelkünk között.
Isten hívása nem az én természetem visszhangja: figyelembe se veszi hajlamaimat és vérmérsékletemet. Amíg adottságaimmal tanácskozom, mérlegelve, hogy mire is volnék alkalmas, addig sohasem fogom meghallani Isten hívását...Közülünk a legtöbben csak saját hangunkra fülelünk, ezért nem hallhatjuk meg, amit Isten mond. Alaposan meg kell változnunk ahhoz, hogy bejuthassunk Isten hívásának hangzónájába."
Nahát, ezek után amit itt olvastam , még inkább töprengek...Most már végképp nem tudom, hogy hol tartok...Az én "hangomat" hallom, vagy az Övét...Egyre inkább úgy érzem, hogy még változnom kell, hogy bejussak az Ő "hangzónájába"...Most ezért imádkozom...Nagyon nagy szükségem van rá, hogy megértsem, hogy tényleg Ő "hív" egy bizonyos feladatra...vagy csak emberi "látás" az...Persze én is látom a szükséget is, nem csak azon a területen, sok más helyen, úgy a gyülekezeti, mint egyéni (családi életünkben ) is...én részemről még munkahelyet is keresek, de olyat szeretnék, ami nem menne a család róvására...De mi az Isten akarata?!!!
Tudom, hogy Ő engem is bölcsen tervezett és alkotott meg...Tudom, hogy nála kész a terv felőlem...Csak tudnék belesimulni az Ő akaratába, az Ő tervébe...
Hát ezen töprengek...
"Én nem tudom, mit akarsz énvelem...
Én nem tudom, mi a célod velem...
Én nem tudom, hová küldessz Atyám...
Én nem tudom, mit bízol énreám...
Csak azt tudom, hogy Te nagyon szeretsz,
hogy értem áll Golgotán a kereszt,
csak azt tudom, és ez elég nekem...
Vezess, szeress , én drága Mesterem..."
Tags: | Edit Tags
Wednesday January 16, 2008 - 12:08am (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 3 Comments
E levelet a hegytetőn találtam,
Hóban feküdt az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett,
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zúzmara, a zordfényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.
/ Egy téli tölgylevélre - Reményik Sándor /
Hóban feküdt az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett,
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zúzmara, a zordfényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.
/ Egy téli tölgylevélre - Reményik Sándor /
Tags: | Edit Tags
Monday January 14, 2008 - 06:09am (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 1 Comment
Füle Lajos: AJÁNDÉK
Adnék néked...már semmim nincs,
amit ne adtam volna neked,
álmaid olyan szerények voltak...
Keveset kértél; a " minden " volt a
legkevesebb amit adhattam,
ennél több ma sincs...
Lásd, mindörökre nálad már e kincs...
Szegény vagyok, de társam van, te vagy
hogy is lehetnék ennél gazdagabb.
Már mindörökre hozzád köt e hit
mégis hadd adjak néked valamit...
Egy biztos érzést, ami emelő,
mélységek fölött röptető erő...
Bármerre vetne sorsom és utam
ne légy miattam soha nyugtalan
Én sem leszek, mert nem lesz rá okom,
nem volt, soh'sem lesz, tudom, akarom
Ezt a bizalmat, ezt adom neked:
hadd gazdagítsa gazdag életed
A bizalmat, mi szüntelen elég
s nem pattan el, mint szappanbuborék...
Szeresd nagyon, vigyázz rá, el ne veszd,
a boldogság, az élet kulcsa ez...
Ezt a verset először a "nagy napon" mondtam el Gabinak...azóta még néhányszor, mikor eszembe jut...
Adnék néked...már semmim nincs,
amit ne adtam volna neked,
álmaid olyan szerények voltak...
Keveset kértél; a " minden " volt a
legkevesebb amit adhattam,
ennél több ma sincs...
Lásd, mindörökre nálad már e kincs...
Szegény vagyok, de társam van, te vagy
hogy is lehetnék ennél gazdagabb.
Már mindörökre hozzád köt e hit
mégis hadd adjak néked valamit...
Egy biztos érzést, ami emelő,
mélységek fölött röptető erő...
Bármerre vetne sorsom és utam
ne légy miattam soha nyugtalan
Én sem leszek, mert nem lesz rá okom,
nem volt, soh'sem lesz, tudom, akarom
Ezt a bizalmat, ezt adom neked:
hadd gazdagítsa gazdag életed
A bizalmat, mi szüntelen elég
s nem pattan el, mint szappanbuborék...
Szeresd nagyon, vigyázz rá, el ne veszd,
a boldogság, az élet kulcsa ez...
Ezt a verset először a "nagy napon" mondtam el Gabinak...azóta még néhányszor, mikor eszembe jut...
Tags: | Edit Tags
Saturday January 12, 2008 - 07:29am (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 1 Comment
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése