O.Olvastam valamikor egy kisfiúról, aki egy kis hajót készitett fából; elég sokat dolgozott rajta, de mikor elkészült vele nagyon szép volt...Aztán valami történt (talán vihar volt...már nem emlékszem pontosan...) és a kis vitorlás eltűnt...A kisfiú nagyon sajnálta; nem sokkal ezután viszont meglátta egy kirakatban, és felismerte, hogy ez az övé volt...Gyorsan be is ment és próbálta megmagyarázni a boltosnak, hogy ez az ő kis hajója, amit saját kezével készitett, de nem hittek neki, ezért ki kellett fizetnie a vitorlás-hajócska árát, hogy újra magáénak mondhassa...Ezek után mindig úgy beszélt a kis hajójáról:" most már kétszeresen az enyém-először, mert én készitettem; másodszor pedig, mert megvásároltam..."
Ezen a nagypénteken ez a kis történet jutott eszembe...Isten is ezt mondhatja rólunk a nagypénteki események után: "kétszeresen az enyém vagy-először, mert ÉN alkottalak; másodszor mert drága véren megvásároltalak..." Hála a drága Úr Jézusnak, hogy vállalta, hogy megfizesse az árat...Azt, hiszem, soha nem fogom tudni teljességgel megérteni, hogy "mért szeret engem úgy..."
De egy másik eseményhez is kapcsolódik ez a kis történet...Az elmúlt napon édesapám olyasvalamit kapott vissza, amit 5 éves korában "vettek el " tőle: a magyar állampolgárságot...
Tudom én(és ő is tudja...) hogy mindennél fontosabb az, hogy a Menny honpolgárai lehetünk...De azért jól esik, hogy elmondhatja, most már kétszeresen is "magyar" vagyok...Nem ki dolog ez...Megható pillanatoknak voltunk mi is tanui; erről teszek fel néhány képet...
de olyan csábító a kinti napsugár, hogy nem bírtam ki, hogy egy kávé erejéig ne üljek ki...Közben kézbe vettem kicsit ezt a könyvet: Liu Cseng-Jing-A mennyei ember; 2 nappal ezelőtt kaptam kölcsön és jó lett volna kiolvasni, ha lenne-volna rá időm, ugyanis az írója, itt lesz személyesen holnap este a mi gyülekezetünkben... Talán többet tudnék róla, ha már olvastam volna a könyvet;így csak annyit, hogy a kínai misszió egyik kulcsembere, aki hitéért börtönt, kínzásokat, üldöztetést szenvedett...Biztosan érdemes lesz meghallgatni személyes bizonyságtételét...
Addig is, ma este szeretnék elmenni a Mike Sámuel gitáros-előadó-estjére a HÍD-kávézóban, annyit tudok, hogy a szenvedő Jézus-lesz a központi témája az énekeinek...
Aztán, jobb, ha nem sorolom mi mindent szeretnék még elvégezni ma s holnap...
Legfontosabb, hogy belülről is takarítok: tegnap a Lidia-körön azt üzente Isten nekem újra:"Én vagyok az Úr, a te Istened, ne legyen neked más Istened rajtam kivül"...Első hallásra azt mondtam magamban, ez rendben van, nincs itt semmi gond, de ahogy elkezdtem elemezni magamban, hogy mik azok amik fontosak nálam, amivel több időt töltök, rájöttem, hogy van mit "lerombolni"...
Aztán azt is megértettem, hogy nem szabad lealacsonyítanom Isten hatalmát kicsinyhitűségemmel, kételkedéseimmel...
Közben pedig ennek a versnek a sorai motoszkálnak bennem:
VÁLTSÁG
Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,
hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva heggedjenek...
Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól-mentes...
Bűnt, egy világnak szennyét, hogy mi tiszták és szentek...
kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk...
És gyűlöletből ácsolt keresztet hordott,
hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor is szeressünk...
(nem írom le az egész verset...megyek dolgomra...)
Áldott ünnepi-készülődést mindenkinek!
Addig is, ma este szeretnék elmenni a Mike Sámuel gitáros-előadó-estjére a HÍD-kávézóban, annyit tudok, hogy a szenvedő Jézus-lesz a központi témája az énekeinek...
Aztán, jobb, ha nem sorolom mi mindent szeretnék még elvégezni ma s holnap...
Legfontosabb, hogy belülről is takarítok: tegnap a Lidia-körön azt üzente Isten nekem újra:"Én vagyok az Úr, a te Istened, ne legyen neked más Istened rajtam kivül"...Első hallásra azt mondtam magamban, ez rendben van, nincs itt semmi gond, de ahogy elkezdtem elemezni magamban, hogy mik azok amik fontosak nálam, amivel több időt töltök, rájöttem, hogy van mit "lerombolni"...
Aztán azt is megértettem, hogy nem szabad lealacsonyítanom Isten hatalmát kicsinyhitűségemmel, kételkedéseimmel...
Közben pedig ennek a versnek a sorai motoszkálnak bennem:
VÁLTSÁG
Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,
hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva heggedjenek...
Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól-mentes...
Bűnt, egy világnak szennyét, hogy mi tiszták és szentek...
kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk...
És gyűlöletből ácsolt keresztet hordott,
hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor is szeressünk...
(nem írom le az egész verset...megyek dolgomra...)
Áldott ünnepi-készülődést mindenkinek!
Tags: | Edit Tags
Wednesday March 19, 2008 - 05:00am (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 1 Comment
"Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották:
"Áldott, a király,
aki az Úr nevében jön!
A mennyben békesség,
és dicsősség a magasságban!"
A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki:"Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!" De Ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani".(Lukács 19:37-4o )
"Isten, ha akarja, a köveket dobogtatja meg a szívek helyett".( R.S:Kövek zsoltára )
"Jaj nekünk, ha helyettünk, a kövek beszélnek"- énekeltük fiatalabb-korunkban az éneket, és most is felcsendül bennem...
Isten sokszor megszégyenített külömbözőképpen, külömböző helyzetben, ha szólnom kellett volna, és nem tettem...lehet, olyankor beszéltem, mikor nem kellett volna, vagy nem azt amit kellett volna...Lehet, hogy dícséret helyett, panasz jött ki a számon; ahelyett, hogy a csodákra néztem volna, amit Isten az életünkben végzett, inkább azokra a dolgokra figyeltem, amit én szerettem volna, ami nem sikerült...
Szeretnék legalább olyan engedelmes lenni, mint a "kemény kövek", kiáltani, hogy "Hozsánna! Áldott a Király, aki az Úr nevében jön!"...A sziklaóriások is a maguk módján arról zengenek:"Mily nagy vagy TE!"...
Én is azt zengem:"szívem Feléd, ujjong örömtele...Mily nagy vagy TE! Mily nagy vagy TE!"
"Uram, segíts, hogy jókor legyek csendben,
És jókor szóljak, ha már beszélnem kell"...
"Énekelni fogok az Úr útjairól,
mert nagy az Úr dicsőssége"(Zsoltárok 138:5 )
"Áldott, a király,
aki az Úr nevében jön!
A mennyben békesség,
és dicsősség a magasságban!"
A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki:"Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!" De Ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani".(Lukács 19:37-4o )
"Isten, ha akarja, a köveket dobogtatja meg a szívek helyett".( R.S:Kövek zsoltára )
"Jaj nekünk, ha helyettünk, a kövek beszélnek"- énekeltük fiatalabb-korunkban az éneket, és most is felcsendül bennem...
Isten sokszor megszégyenített külömbözőképpen, külömböző helyzetben, ha szólnom kellett volna, és nem tettem...lehet, olyankor beszéltem, mikor nem kellett volna, vagy nem azt amit kellett volna...Lehet, hogy dícséret helyett, panasz jött ki a számon; ahelyett, hogy a csodákra néztem volna, amit Isten az életünkben végzett, inkább azokra a dolgokra figyeltem, amit én szerettem volna, ami nem sikerült...
Szeretnék legalább olyan engedelmes lenni, mint a "kemény kövek", kiáltani, hogy "Hozsánna! Áldott a Király, aki az Úr nevében jön!"...A sziklaóriások is a maguk módján arról zengenek:"Mily nagy vagy TE!"...
Én is azt zengem:"szívem Feléd, ujjong örömtele...Mily nagy vagy TE! Mily nagy vagy TE!"
"Uram, segíts, hogy jókor legyek csendben,
És jókor szóljak, ha már beszélnem kell"...
"Énekelni fogok az Úr útjairól,
mert nagy az Úr dicsőssége"(Zsoltárok 138:5 )
a múlt hét végén, egy kicsike sziklakertet próbáltam készíteni; néhány kis zöld-futót tettem a kövek közé, meg virágmagokat szórtam el...és már lesem, hogy bújik-e valami?! Lelki szemeim előtt már látom a sok szép virágot (minden évben így vagyok vele, aztán mégsem lesz olyan szép, mint ahogy a tasakon látom...) De azért újra reménykedem, hátha idén szebb lesz...
Biztosan Isten is így van velem: évről-évre szórja - szívembe - a drága ( Ige )magot , aztán lesi, várja, hogy mi lesz belőle ...Sajnos, én is sok csalódást okoztam már Neki; a gyom hamarabb nőtt mint a szép virág...Most újra mélyre ásott a szívembe, új magot szórt, öntözget és reméli, hogy nem hiába...Bár tudnék Neki örömet szerezni, bár tudnék virágba borulni, illatozni...Bárcsak gyönyörködhetne féltve gondozott kertjében (bennem )...
De én is szórok más kertbe is magot...gyermekeim szivébe...Vajon jó magokat szórok? Jól gondozom kis kertjeimet? Jaj, nekem...mennyi hiányosságom van...Istenem, légy Te az Ő kertészük is; amit én elrontok azt Te hozd helyre...
Rég volt:tavasszal a friss csalánból főzeléket készítettem - úgy mint a spenótot, szomszédasszonyomtól tanultam...Mikor a gyerekeket ebédelni hívtam, kérdezték mi az ebéd; mondtam:spenótfőzelék-de csalánból készült...Nimród és Abigél kicsik voltak még; méltatlankodtak, hogy lehet csalánból spenótot főzni?! Hát így- mondtam én....és nagyon ízlett nekik, azt mondták tényleg olyan íze van mint a spenótnak...Nem sokkal ezután a vasárnapi iskolában a magvetés példázatát tanulmányoztuk...Külömböző magokat vittem, hogy megmútassam a gyerekeknek, hogy mindegyik más: ha saláta-magot vetek-abból nem káposzta lesz, hanem saláta; ha kukoricát vetek-abból nem lesz búza...Minden magból az lesz, amit vetettünk...Ekkor az én kislányom (akkor az én csoportomban volt ) nagy ártatlanul közbeszólt: "csak a csalánból lesz spenót..."Na, volt mit magyarázkodnom....
Azóta is sokszor eszembe jut: mit vetek, mit akarok aratni...Hogyan vigyázok arra amit vetettem, amit Isten vet...
Szeretnék jó "kertész " lenni...és jó termőföld is lenni...
U.i:a fenti kép két évvel ezelőtt készült, nagyon szép rózsák közt jártam; nagyon jó volt gyönyörködni bennük...
Biztosan Isten is így van velem: évről-évre szórja - szívembe - a drága ( Ige )magot , aztán lesi, várja, hogy mi lesz belőle ...Sajnos, én is sok csalódást okoztam már Neki; a gyom hamarabb nőtt mint a szép virág...Most újra mélyre ásott a szívembe, új magot szórt, öntözget és reméli, hogy nem hiába...Bár tudnék Neki örömet szerezni, bár tudnék virágba borulni, illatozni...Bárcsak gyönyörködhetne féltve gondozott kertjében (bennem )...
De én is szórok más kertbe is magot...gyermekeim szivébe...Vajon jó magokat szórok? Jól gondozom kis kertjeimet? Jaj, nekem...mennyi hiányosságom van...Istenem, légy Te az Ő kertészük is; amit én elrontok azt Te hozd helyre...
Rég volt:tavasszal a friss csalánból főzeléket készítettem - úgy mint a spenótot, szomszédasszonyomtól tanultam...Mikor a gyerekeket ebédelni hívtam, kérdezték mi az ebéd; mondtam:spenótfőzelék-de csalánból készült...Nimród és Abigél kicsik voltak még; méltatlankodtak, hogy lehet csalánból spenótot főzni?! Hát így- mondtam én....és nagyon ízlett nekik, azt mondták tényleg olyan íze van mint a spenótnak...Nem sokkal ezután a vasárnapi iskolában a magvetés példázatát tanulmányoztuk...Külömböző magokat vittem, hogy megmútassam a gyerekeknek, hogy mindegyik más: ha saláta-magot vetek-abból nem káposzta lesz, hanem saláta; ha kukoricát vetek-abból nem lesz búza...Minden magból az lesz, amit vetettünk...Ekkor az én kislányom (akkor az én csoportomban volt ) nagy ártatlanul közbeszólt: "csak a csalánból lesz spenót..."Na, volt mit magyarázkodnom....
Azóta is sokszor eszembe jut: mit vetek, mit akarok aratni...Hogyan vigyázok arra amit vetettem, amit Isten vet...
Szeretnék jó "kertész " lenni...és jó termőföld is lenni...
U.i:a fenti kép két évvel ezelőtt készült, nagyon szép rózsák közt jártam; nagyon jó volt gyönyörködni bennük...
Tags: | Edit Tags
Thursday March 13, 2008 - 03:42pm (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 5 Comments
de benn tavaszvárón virágzik az aranyeső:))) Pedig csak pár napja hoztam be néhány ágat, akkor még szunyókáltak a virágok; valószínű, a kinti hidegben nem merték kibontani szirmaikat...Most olyan szépek, hogy az ember felvidul tőle, csak ha ránéz...
Azt hiszem mi (emberek) is így vagyunk, ha védelemben, melegség vesz körül,szeretve érezzük magunkat, akkor "kivirulunk"; olyankor, ha valaki ránknéz...az is felvidul...
Van az a gyermekének:
"Amikor Rád nézek Jézus, vidám vagyok, vidám vagyok, vidám vagyok..."
Most ezt énekelem és szeretném még azt üzenni:
"Fusson felhő, éj, homály...
Akarod? Csak rajtad áll:
Légy vidám! Légy vidám!"
További vidám napot mindenkinek!
Azt hiszem mi (emberek) is így vagyunk, ha védelemben, melegség vesz körül,szeretve érezzük magunkat, akkor "kivirulunk"; olyankor, ha valaki ránknéz...az is felvidul...
Van az a gyermekének:
"Amikor Rád nézek Jézus, vidám vagyok, vidám vagyok, vidám vagyok..."
Most ezt énekelem és szeretném még azt üzenni:
"Fusson felhő, éj, homály...
Akarod? Csak rajtad áll:
Légy vidám! Légy vidám!"
További vidám napot mindenkinek!
Tags: | Edit Tags
Wednesday March 12, 2008 - 04:46am (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 6 Comments
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése