Adventi házikónknak lassan-lassan kinyílnak mind az ablakai...már csak 3 van hátra...Áron mindennap számolgatja, és egyre nagyobb lelkesedéssel mondja, hogy már csak "ennyi"...Közben hűségesen mondogatta az igeverseket, megérdemelte hát a napi csoki-adagját...egy nap sem feledkezett meg róla, de nem is "dolgozott" előre...rendes volt:)))
Eszembe jut, hogy gyermekkoromban én is így számolgattam a napokat ( igaz, adventi ház, meg adventi naptár nélkül...)...És volt egy versem, amit többször is elmondtam:
Nehezen számláltam a napok múlását
Néztem a naptárban szent karácsony napját...
Végre, nagy nehezen, íme megérkezett!!!
De már most, jó lenne ezt a nagy ünnepet
HOSSZABBRA NYÚJTANI...
Mondjuk: HAT HÓNAPIG...
Vagy tán legalábbis a JÖVŐ KARÁCSONYIG :))))
Ne mosolyogjatok, IGAZAT MONDOK ÁM
Mert ha gondolkodtok versemnek tartalmán,
Ti is rájöttök annak értelmére,
Hogy nem csak egy napra kell a szív mélyébe zárni
A karácsony szent JELENTŐSÉGÉT...
Hanem minden napon, állandóan, mindig...
Végezetül még csak azt kívánom:
LEGYEN AZ ÉLETÜNK EGY ÖRÖKÖS KARÁCSONY!!!
Hát én is ezt kívánom mindenkinek:
LEGYEN AZ ÉLETÜNK ÖRÖKÖS KARÁCSONY!!!
Közben, jó ideje elkészült a Betlehemi istáló is (lásd:fenti fotó ) Áronnak a mikulás-napi Építőkönyvéből...helyükre kerültek a polcokon a játékok, ablak-tisztítás, padló-sikálás....minden ami kell...Nagyon remélem, hogy a szívünkben is KÉSZ a hely, de ha CSAK ISTÁLÓ lenne az a szív-az is jó, csak nyitva legyen MINDEN NAP...nem csak karácsonykor-de akkor még nagyobbra nyissuk az ajtót...
Én máris karácsonyi-örömben élek,és énekelem az angyalokkal:
Dícsősség mennyben az Istennek!!!
Békesség földön az embernek (és jóakarat )!
Nem tudom mikor lesz még időm ideülni (írni is ) az Ünnep előtt, addig is
Eszembe jut, hogy gyermekkoromban én is így számolgattam a napokat ( igaz, adventi ház, meg adventi naptár nélkül...)...És volt egy versem, amit többször is elmondtam:
Nehezen számláltam a napok múlását
Néztem a naptárban szent karácsony napját...
Végre, nagy nehezen, íme megérkezett!!!
De már most, jó lenne ezt a nagy ünnepet
HOSSZABBRA NYÚJTANI...
Mondjuk: HAT HÓNAPIG...
Vagy tán legalábbis a JÖVŐ KARÁCSONYIG :))))
Ne mosolyogjatok, IGAZAT MONDOK ÁM
Mert ha gondolkodtok versemnek tartalmán,
Ti is rájöttök annak értelmére,
Hogy nem csak egy napra kell a szív mélyébe zárni
A karácsony szent JELENTŐSÉGÉT...
Hanem minden napon, állandóan, mindig...
Végezetül még csak azt kívánom:
LEGYEN AZ ÉLETÜNK EGY ÖRÖKÖS KARÁCSONY!!!
Hát én is ezt kívánom mindenkinek:
LEGYEN AZ ÉLETÜNK ÖRÖKÖS KARÁCSONY!!!
Közben, jó ideje elkészült a Betlehemi istáló is (lásd:fenti fotó ) Áronnak a mikulás-napi Építőkönyvéből...helyükre kerültek a polcokon a játékok, ablak-tisztítás, padló-sikálás....minden ami kell...Nagyon remélem, hogy a szívünkben is KÉSZ a hely, de ha CSAK ISTÁLÓ lenne az a szív-az is jó, csak nyitva legyen MINDEN NAP...nem csak karácsonykor-de akkor még nagyobbra nyissuk az ajtót...
Én máris karácsonyi-örömben élek,és énekelem az angyalokkal:
Dícsősség mennyben az Istennek!!!
Békesség földön az embernek (és jóakarat )!
Nem tudom mikor lesz még időm ideülni (írni is ) az Ünnep előtt, addig is
KÍVÁNOK MINDENKINEK
ÁLDOTT KARÁCSONYI NAPOKAT
ÖRÖMBEN, BÉKESSÉGBEN,
ISTENT DÍCSŐÍTVE ÉS HÓDOLVA ELŐTTE !!!
ÁLDOTT KARÁCSONYI NAPOKAT
ÖRÖMBEN, BÉKESSÉGBEN,
ISTENT DÍCSŐÍTVE ÉS HÓDOLVA ELŐTTE !!!
Tags: | Edit Tags
Friday December 21, 2007 - 02:53am (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 3 Comments
Évek óta tapasztalom már, hogy jobban örülök annak az ajándéknak amit én adok szeretteimnek, mint amit én kapok...Azt hiszem, akiknek gyerekeink vannak, ismerős az, amikor karácsony estéjén látjuk gyermekeink örömtől csillogó szemeit-az ajándékok láttán- szerintem ez egy csodálatos érzés...mindennel felér...Igaz, ahogy gyermekeink nőnek, egyre nehezebb nekik megfelelő ajándékot vásárolni, de eddig még mindig sikerült MEGLEPNI őket, remélem az idén sem lesz ez másképp...
Engem inkább az aggaszt (és foglalkoztat évente, főleg karácsonykor), amit ebben a vers-részletben is leír:
Ajándék-váró gyermekeinknek
tudunk-e úgy örömhírt mondani,
hogy a fenyőfa csillogásán túl
átjárja a lényüket valami?
Minden karácsony-estén amikor a család együtt voltunk, az ajándékok mellett a karácsony lényegéről is beszélgettünk, imádkoztunk...mégis sokszor félve úgy éreztem, hogy az ajándék fontosabb...Szeretném, hogy ezen a karácsonyon még nagyobb hangsúlyt fektessünk a lényegre!
És ez a LÉNYEG nem csak abban van, amit elmondunk a gyermekeinknek, hanem abban is amit látnak rajtunk...Meg kell valljam, hogy volt olyan év, mikor nem voltam "mindennel" készen (ugyebár egy "maximalistánál" ez nagy baj!!! ) és miután lejárt az ajándékozás, igyekeztem tovább végezni a hátralevő dolgaimat, zsörtölődve, hogy nálam "soha nincs vége..."aztán a drága kicsi Nimród fiam (akkor még sokkal kisebb volt-de ő mindig is, kicsi korától szemembe mondta az "igazságot"...) megjegyezte utólag, hogy reméli máskor nem ÍGY lesz, mert ő szeretne egy békés, nyugodt , mosolygós anyukát karácsony estén....Hajaj, de rosszul esett, mikor ezzel szembesített, de TUDTAM, hogy igaza van, és attól fogva nagyon IGYEKEZTEM...
A tavaly karácsonykor,kaptam egy kis könyvecskét ( Én kicsi angyalom a címe...) és amíg ők az ajándéknak örvendeztek én beleolvastam...Akkor találtam rá erre a kis versikére, amit azon nyomban fel is olvastam "ünnepélyesen", most pedig leírom:
Kézen fogtam, s követtem
Ma nem mosogattam, nem én,
S nem ágyaztam be,
Kézen fogtam, s követtem,
Merre kiváncsi lépte vezetett.
Felfedezőútra mentünk,
Kisfiam és én...
Körülnézni a világban
Kék-e még a nyári ég.
Átgázoltunk a patakon,
Átvágtunk az erdőn...
Ma nem söpörtem ki a konyhát,
De élményünk volt elegendő.
Találtunk egy napos tisztást,
És most már tudja kisfiam,
Hol van Nyuszi anyu fészke,
S a kisnyúl mitől riad.
Láttunk vörösbegyfiókát enni,
Szétnéztünk a hegytetőn,
Felhőbárány futott az égen,
Nárciszt téptünk a mezőn.
Hogy nem végeztem házi munkát,
S a polcot le nem poroltam,
A KÖVETKEZŐ HÚSZ ÉVBEN
NEM MEGY HÍRE BIZTOSAN.
De hogy segítettem a fiamnak,
Nemesítve az emberiség útját,
A KÖVETKEZŐ HÚSZ ÉVBEN
AZ EGÉSZ VILÁGON MEGTUDJÁK!
Igaz, nem karácsonyi vers, de szerintem van üzenete-főleg nekünk kisebb-gyerekes anyukáknak....Mikor a tavaly karácsonykor ezt felolvastam, Nimród fiam odajött, megpuszilt, és azt mondta: "anyukám, neked sem fogja emlegetni senki a következő húsz évben, azt ami nem volt meg (vagy nem úgy volt-ahogy szeretted volna...) karácsonyra...de azt igen, hogy kellemes, meghitt hangulatban lehettünk együtt"...Ezt nem fogom elfelejteni soha!És nagyon hálás vagyok Istennek, hogy most olyan nyugisan készülhettem erre a karácsonyra, volt időm mindenre...sokat jelent ám az, hogy nem kell szaladni munkába is...
Kívánom mindenkinek, hogy az AJÁNDÉKOZÁSON túl, tudjunk figyelni a lényegre!!!
Engem inkább az aggaszt (és foglalkoztat évente, főleg karácsonykor), amit ebben a vers-részletben is leír:
Ajándék-váró gyermekeinknek
tudunk-e úgy örömhírt mondani,
hogy a fenyőfa csillogásán túl
átjárja a lényüket valami?
Minden karácsony-estén amikor a család együtt voltunk, az ajándékok mellett a karácsony lényegéről is beszélgettünk, imádkoztunk...mégis sokszor félve úgy éreztem, hogy az ajándék fontosabb...Szeretném, hogy ezen a karácsonyon még nagyobb hangsúlyt fektessünk a lényegre!
És ez a LÉNYEG nem csak abban van, amit elmondunk a gyermekeinknek, hanem abban is amit látnak rajtunk...Meg kell valljam, hogy volt olyan év, mikor nem voltam "mindennel" készen (ugyebár egy "maximalistánál" ez nagy baj!!! ) és miután lejárt az ajándékozás, igyekeztem tovább végezni a hátralevő dolgaimat, zsörtölődve, hogy nálam "soha nincs vége..."aztán a drága kicsi Nimród fiam (akkor még sokkal kisebb volt-de ő mindig is, kicsi korától szemembe mondta az "igazságot"...) megjegyezte utólag, hogy reméli máskor nem ÍGY lesz, mert ő szeretne egy békés, nyugodt , mosolygós anyukát karácsony estén....Hajaj, de rosszul esett, mikor ezzel szembesített, de TUDTAM, hogy igaza van, és attól fogva nagyon IGYEKEZTEM...
A tavaly karácsonykor,kaptam egy kis könyvecskét ( Én kicsi angyalom a címe...) és amíg ők az ajándéknak örvendeztek én beleolvastam...Akkor találtam rá erre a kis versikére, amit azon nyomban fel is olvastam "ünnepélyesen", most pedig leírom:
Kézen fogtam, s követtem
Ma nem mosogattam, nem én,
S nem ágyaztam be,
Kézen fogtam, s követtem,
Merre kiváncsi lépte vezetett.
Felfedezőútra mentünk,
Kisfiam és én...
Körülnézni a világban
Kék-e még a nyári ég.
Átgázoltunk a patakon,
Átvágtunk az erdőn...
Ma nem söpörtem ki a konyhát,
De élményünk volt elegendő.
Találtunk egy napos tisztást,
És most már tudja kisfiam,
Hol van Nyuszi anyu fészke,
S a kisnyúl mitől riad.
Láttunk vörösbegyfiókát enni,
Szétnéztünk a hegytetőn,
Felhőbárány futott az égen,
Nárciszt téptünk a mezőn.
Hogy nem végeztem házi munkát,
S a polcot le nem poroltam,
A KÖVETKEZŐ HÚSZ ÉVBEN
NEM MEGY HÍRE BIZTOSAN.
De hogy segítettem a fiamnak,
Nemesítve az emberiség útját,
A KÖVETKEZŐ HÚSZ ÉVBEN
AZ EGÉSZ VILÁGON MEGTUDJÁK!
Igaz, nem karácsonyi vers, de szerintem van üzenete-főleg nekünk kisebb-gyerekes anyukáknak....Mikor a tavaly karácsonykor ezt felolvastam, Nimród fiam odajött, megpuszilt, és azt mondta: "anyukám, neked sem fogja emlegetni senki a következő húsz évben, azt ami nem volt meg (vagy nem úgy volt-ahogy szeretted volna...) karácsonyra...de azt igen, hogy kellemes, meghitt hangulatban lehettünk együtt"...Ezt nem fogom elfelejteni soha!És nagyon hálás vagyok Istennek, hogy most olyan nyugisan készülhettem erre a karácsonyra, volt időm mindenre...sokat jelent ám az, hogy nem kell szaladni munkába is...
Kívánom mindenkinek, hogy az AJÁNDÉKOZÁSON túl, tudjunk figyelni a lényegre!!!
Tags: | Edit Tags
Thursday December 20, 2007 - 02:49am (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 3 Comments
Az előadás után minden gyerek ajándékot adott a családjának...a képen látható kosárkát és a mellette levő apróságot sajátkezűleg készítették agyagból ,a kosárban levő szív alakú mézespogácsát a tanítónéniktől kapták...Ami számomra érdekes volt, hogy az a kis "apróság" ami a kosárka mellett van (nem tudom mennyire látszik a képen ) az nem más, mint három kereszt és előtte egy üres sírbolt...Megkérdeztem, hogy mindenki "ezt" készített? Nem, mondta Áron, mindenki azt készített amit akart...És nem gondoltad, hogy "ennek" nem sok KÖZE van a KARÁCSONYHOZ?!-kérdeztem én, kicsit kiváncsi voltam, hogy mi lesz a válasza...NEM...mondta ő nagy ártatlanul, őszintén és ezzel le is zárta a témát...
DE azóta is foglalkoztat, hogy milyen igaza van...Persze, hogy én is tudom már rég, hogy nagypéntek és húsvét nélkül, nem is lenne igazi a karácsony...DE külön öröm számomra, hogy kicsi fiam is (még ha nem is annyira tudatosan?!...) de ráérzett, hogy a karácsonyhoz hozzátartozik a kereszt is, és nem csengőt, vagy fenyőfát...készített (bár azt is természetesen el tudtam volna fogadni...)...Szeretném hinni, hogy mihamarabb eljön az a nap is amikor még nagyobb jelentőséget kap számára a kereszt is, az üres sírbolt is és tényleg ezek fényében fog örülni ő is a karácsonynak!
DE azóta is foglalkoztat, hogy milyen igaza van...Persze, hogy én is tudom már rég, hogy nagypéntek és húsvét nélkül, nem is lenne igazi a karácsony...DE külön öröm számomra, hogy kicsi fiam is (még ha nem is annyira tudatosan?!...) de ráérzett, hogy a karácsonyhoz hozzátartozik a kereszt is, és nem csengőt, vagy fenyőfát...készített (bár azt is természetesen el tudtam volna fogadni...)...Szeretném hinni, hogy mihamarabb eljön az a nap is amikor még nagyobb jelentőséget kap számára a kereszt is, az üres sírbolt is és tényleg ezek fényében fog örülni ő is a karácsonynak!
Tags: | Edit Tags
Tuesday December 18, 2007 - 12:35pm (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 2 Comments
Tags: | Edit Tags
Tuesday December 18, 2007 - 11:37am (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 3 Comments
A fenyveserdők elindultak
hozzák a havas illatát
Ünnep-illat.
Ünnepi csöndben
mit mond egy kis fenyőfaág?
...odafönn a végtelen télben
minden fehér volt, érintetlen,
egy szót súgott az Ég a Földnek:
"karácsony"- ebből megértettem,
hogy egyszer egy várva-várt estén
örömöt viszünk szerteszéjjel,
és átöleljük a világot
jóakarattal, békességgel,
kétezeréves öleléssel.
( Lukátsi Vilma )
hozzák a havas illatát
Ünnep-illat.
Ünnepi csöndben
mit mond egy kis fenyőfaág?
...odafönn a végtelen télben
minden fehér volt, érintetlen,
egy szót súgott az Ég a Földnek:
"karácsony"- ebből megértettem,
hogy egyszer egy várva-várt estén
örömöt viszünk szerteszéjjel,
és átöleljük a világot
jóakarattal, békességgel,
kétezeréves öleléssel.
( Lukátsi Vilma )
Tags: | Edit Tags
Monday December 17, 2007 - 02:15pm (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 0 Comments
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése