Csorog az eső és hideg van és nekem a városba kell mennem, ügyeket intézni, számlákat fizetni...Semmi de semmi kedvem nincs hozzá...
Ekkor eszembe jutott ez a kedves kis gyerek-ének, és máris jobb kedvem lett...
Nézzétek az esernyőmet, hogy tetszik?!...
Kimehetek az utcára akkor is ha esik
Hipp-hopp nyitva van, a fejem fölött
Eshet már az eső: csöpp, csöpp, csöpp...
Van akinek nincs ernyője úgy fut el...
Odakiáltok, hogy nálam van egy szabad hely:
És már tartom is a fejünk fölött,
Eshet már az eső: csöpp, csöpp, csöpp...
A LEGNAGYOBB ERNYŐ AMIT ISMEREK
A MENNYEI ATYA ADJA : ŐRZŐ SZERETET
BIZTOSAN MEGÓV, ERNYŐJE ALATT
SZAKADHAT AZ ESŐ NAP-MINT-NAP...
Most már vidámabban megyek, s szerintem végig fogom az úton is énekelgetni magamnak...
Remélem nektek is van esernyőtök, olyan LEGNAGYOBB is...igen-igen szükség van rá "manapság" gondolom felétek is...
Ekkor eszembe jutott ez a kedves kis gyerek-ének, és máris jobb kedvem lett...Nézzétek az esernyőmet, hogy tetszik?!...
Kimehetek az utcára akkor is ha esik
Hipp-hopp nyitva van, a fejem fölött
Eshet már az eső: csöpp, csöpp, csöpp...
Van akinek nincs ernyője úgy fut el...
Odakiáltok, hogy nálam van egy szabad hely:
És már tartom is a fejünk fölött,
Eshet már az eső: csöpp, csöpp, csöpp...
A LEGNAGYOBB ERNYŐ AMIT ISMEREK
A MENNYEI ATYA ADJA : ŐRZŐ SZERETET
BIZTOSAN MEGÓV, ERNYŐJE ALATT
SZAKADHAT AZ ESŐ NAP-MINT-NAP...
Most már vidámabban megyek, s szerintem végig fogom az úton is énekelgetni magamnak...
Remélem nektek is van esernyőtök, olyan LEGNAGYOBB is...igen-igen szükség van rá "manapság" gondolom felétek is...
Tags: | Edit Tags
Thursday October 25, 2007 - 12:58am (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 4 Comments
Ünnepelünk...nem úgy mint más, és nem is azért...De ha már a gyerekeknek nem kellett ma iskolába menni, ünnepeltük azt, hogy ma szabadnaposak...El tudtam volna képzelni mondjuk azt is, hogy kiránduljunk a Nagyerdőre, de olyan csípős, hideg szél fújt (délután az eső is eleredt), hogy nem kivántunk kimozdulni a házból...így benn a jó melegben, örültünk egymásnak, pogácsát sütöttünk, meleg citromos teát kortyolgattunk, társasjátékokat játszodtunk ( Áron nagy örömére), mesét és zenét hallgattunk, videót (korábbi felvételeket) néztünk meg és azt éreztem, hogy ez is ünnep...Nem kell rohanni sehova, nem sürget semmi, csak egymásra figyelhetünk, és közben úgy tűnt, hogy "felfelé" is nyitottabb vagyok...Már reggeltől az erős szél láttán egy énekből egy sor jutott eszembe (az egész énekből ennyire emlékszem: tavalyelőtt a Női Csendesnapon Ildikó énekelte-akinek beteg kislánya azóta már az Úrnál van):
"...ha zúg a hideg szél...Hozzád futok, Lelkemnek Pásztora..."
Az én lelkemnek "Pásztora" eszembe juttatta újra, milyen sok hálával tartozom Neki,milyen kiváltság az, hogy Ő az én Pásztorom is, mindenről gondoskodik amire szükségem van, minden imádságom Előtte van, ígéreteire alapozhatok...És nem a "szélre" kell néznem, mert Ő a "viharok és szelek Ura" is...Mint egy válaszképpen ezekre a gondolatokra, mire ezeket a sorokat kezdtem leírni, annak ellenére, hogy már lassan alkonyodik, mégis kis időre kivillant a napsugár, és ha jól látom...a szél is elállt...
Játék közben még egy idézet jutott eszembe:"A gyerekek eszünkbe juttatják, a játék mennyire fontos része napi teendőinknek"...mégis milyen "hátul" van a "fontossági sorrendemben"...
Szeretném, hogy Áronnak is legyen része így is "belőlem", nekem pedig "belőle", nem csak "ünnepnapokon"...annakidején, mikor még Abigél és Nimród voltak ennyi idősek mintha többet játszodtunk volna együtt...
De igyekezni fogunk több ilyen "ünnepnapot" beiktatni...
Ha valaki esetleg ismeri az Ildikó énekének a teljes szövegét, örülnék, ha nekem is leírná...
"...ha zúg a hideg szél...Hozzád futok, Lelkemnek Pásztora..."
Az én lelkemnek "Pásztora" eszembe juttatta újra, milyen sok hálával tartozom Neki,milyen kiváltság az, hogy Ő az én Pásztorom is, mindenről gondoskodik amire szükségem van, minden imádságom Előtte van, ígéreteire alapozhatok...És nem a "szélre" kell néznem, mert Ő a "viharok és szelek Ura" is...Mint egy válaszképpen ezekre a gondolatokra, mire ezeket a sorokat kezdtem leírni, annak ellenére, hogy már lassan alkonyodik, mégis kis időre kivillant a napsugár, és ha jól látom...a szél is elállt...
Játék közben még egy idézet jutott eszembe:"A gyerekek eszünkbe juttatják, a játék mennyire fontos része napi teendőinknek"...mégis milyen "hátul" van a "fontossági sorrendemben"...
Szeretném, hogy Áronnak is legyen része így is "belőlem", nekem pedig "belőle", nem csak "ünnepnapokon"...annakidején, mikor még Abigél és Nimród voltak ennyi idősek mintha többet játszodtunk volna együtt...
De igyekezni fogunk több ilyen "ünnepnapot" beiktatni...
Ha valaki esetleg ismeri az Ildikó énekének a teljes szövegét, örülnék, ha nekem is leírná...
Tags: | Edit Tags
Tuesday October 23, 2007 - 08:47am (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 7 Comments
Azzal kezdeném,ami az egyik testvér befejező imájában hangzott el:"Uram, köszönöm, hogy egy kicsit belekóstolhattunk a menny előízébe..." Én is így éltem meg ezt az ünnepet...Kovács Géza tv. a Jelen. k.-ből a "Mennyei Kórusról" olvasott és beszélt, és úgy éreztem, hogy a mi dícsőítésünkből csak a HÁRFA hiányzott...Persze, tudom, hogy itt a földön semmi nincs ami megközelíthetné azt ami a mennyben lesz, de akaratlanul is arra kellett gondolnom, ha itt a földön lehet ilyen szépen és fennségesen ünnepelni és dícsőíteni az Urat, akkor milyen csodálatos lehet majd a mennyben...Én ott szeretnék majd lenni és a mennyei kórusban énekelni (veletek együtt)...
Azt is elmondom, hogy nagyon-de-nagyon kicsinek éreztem magam, az a példázat jutott eszembe,amiben a tálentumokról van szó: több 10 tálentumos énekes (karvezető) közt,ott voltam én az egyetlenegy tálentumommal, azzal a külömbséggel, hogy én nem szeretném elásni azt az egyet, hanem az Ő dicsősségére használni...Egyáltalán nem túlzás mikor 10 tálentumokról beszélek, mert zenetanárokról, híres karvezetőkről, orgonaművészről, több hangszeren játszó diákokról és tanáraikról van szó, akik valamikor hosszabb-rövidebb ideig Debrecenben éltek (vagy élnek most is), akik a legnagyobb alázattal tettek bizonyságot arról, hogy mit jelent számukra - nem csak a nagy ünnepeken, hanem a hétköznapokban is az ének, zene...Mindegyik 1-2 éneket vezetett le (a tíz jelenlevő karvezetők közül) és amikor nem ők vezettek, akkor velünk együtt énekeltek...Számomra nagy élmény volt a Sz.-né Mátyus Elvira, vezetésével is énekelni egy (nekem új ) éneket...ő az a karvezető , aki a Világtalálkozókon a Harang-kórust vezényeli (a PAX-tv-n is lehet őt néha látni, a Harang-kórussal, vagy éppen férfi-kart vezényelve...nekem, minden más zenekar közül a Harang-kórus a kedvencem...)
Az egyik itteni karvezetőnő pedig arról is beszélt, hogy szerinte az énekeink által tudjuk, a "bátorítás ajándékát"méginkább használni...Nagyon tetszett az is, hogy mindegyik karvezető arra próbált rávezetni, hogy a szavak, dalamok segítségével, hogy tudjuk legjobban kifejezni azt, amit az ének maga üzenni akar (úgy, hogy elsősorban számunkra legyen üzenet-és nem csak a művészi szépségre törekedtek...) Sokat írhatnék még, de egy a lényeg: akár egyedül, akár másokkal együtt, akár énekben, akár csak egyszerű szavakkal, vagy szavak nélkül , a lelkem mélyén zengjem mindig hálaadással, hogy: "Mindeddig megsegített minket az Úr!"
"Az Úr legyen áldott!"
Minden elmúlik egyszer...de "egy megmarad, mit Jézusért tettél..."
Talán, majd a mennyben, ha a Harang-kórusban nem is (nem tudom ott lesz-e harang...), de hátha legalább hárfán fogok pengetni...mindenképpen jó lesz, csak ott legyek...
Azt is elmondom, hogy nagyon-de-nagyon kicsinek éreztem magam, az a példázat jutott eszembe,amiben a tálentumokról van szó: több 10 tálentumos énekes (karvezető) közt,ott voltam én az egyetlenegy tálentumommal, azzal a külömbséggel, hogy én nem szeretném elásni azt az egyet, hanem az Ő dicsősségére használni...Egyáltalán nem túlzás mikor 10 tálentumokról beszélek, mert zenetanárokról, híres karvezetőkről, orgonaművészről, több hangszeren játszó diákokról és tanáraikról van szó, akik valamikor hosszabb-rövidebb ideig Debrecenben éltek (vagy élnek most is), akik a legnagyobb alázattal tettek bizonyságot arról, hogy mit jelent számukra - nem csak a nagy ünnepeken, hanem a hétköznapokban is az ének, zene...Mindegyik 1-2 éneket vezetett le (a tíz jelenlevő karvezetők közül) és amikor nem ők vezettek, akkor velünk együtt énekeltek...Számomra nagy élmény volt a Sz.-né Mátyus Elvira, vezetésével is énekelni egy (nekem új ) éneket...ő az a karvezető , aki a Világtalálkozókon a Harang-kórust vezényeli (a PAX-tv-n is lehet őt néha látni, a Harang-kórussal, vagy éppen férfi-kart vezényelve...nekem, minden más zenekar közül a Harang-kórus a kedvencem...)
Az egyik itteni karvezetőnő pedig arról is beszélt, hogy szerinte az énekeink által tudjuk, a "bátorítás ajándékát"méginkább használni...Nagyon tetszett az is, hogy mindegyik karvezető arra próbált rávezetni, hogy a szavak, dalamok segítségével, hogy tudjuk legjobban kifejezni azt, amit az ének maga üzenni akar (úgy, hogy elsősorban számunkra legyen üzenet-és nem csak a művészi szépségre törekedtek...) Sokat írhatnék még, de egy a lényeg: akár egyedül, akár másokkal együtt, akár énekben, akár csak egyszerű szavakkal, vagy szavak nélkül , a lelkem mélyén zengjem mindig hálaadással, hogy: "Mindeddig megsegített minket az Úr!"
"Az Úr legyen áldott!"
Minden elmúlik egyszer...de "egy megmarad, mit Jézusért tettél..."
Talán, majd a mennyben, ha a Harang-kórusban nem is (nem tudom ott lesz-e harang...), de hátha legalább hárfán fogok pengetni...mindenképpen jó lesz, csak ott legyek...
Tags: | Edit Tags
Monday October 22, 2007 - 05:25am (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 3 Comments
Ma szombat van, tudom, hogy mindenkinek sok a dolga...nekem is...De gondoltam, míg megiszok egy kávét, bepötyögök valamit:
"Csodákra várunk mindig, de csodás
egy fénylő szem, egy meleg kézfogás,
egy halk mosoly, egy jó szó, mely a fáradt
lélekre hull, és elűzi az árnyat." (F.L.)
"A jeleket és csodákat, amelyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendő dolognak tartom megjelenteni"(Dániel 3:32)
Holnap nálunk nagy ünnep lesz: az énekkar 100 éves Jubileuma és Hálaadó-ünnepély...Igaz, nem vagyunk 100 éve tagjai
az énekkarnak(még 100 napja sem)...de azért részei vagyunk, és hát HÁLÁT ADNI : arra van nekünk is bőven okunk (azt majd tészta-sütögetés közben sorolgatom az Úrnak,majd holnap az Ünnepen folytatom, és holnapután, és azután.....)
Gondolhattok ránk, és nektek is ÁLDOTT VASÁRNAPOT!!!
"Csodákra várunk mindig, de csodás
egy fénylő szem, egy meleg kézfogás,
egy halk mosoly, egy jó szó, mely a fáradt
lélekre hull, és elűzi az árnyat." (F.L.)
"A jeleket és csodákat, amelyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendő dolognak tartom megjelenteni"(Dániel 3:32)
Holnap nálunk nagy ünnep lesz: az énekkar 100 éves Jubileuma és Hálaadó-ünnepély...Igaz, nem vagyunk 100 éve tagjai
az énekkarnak(még 100 napja sem)...de azért részei vagyunk, és hát HÁLÁT ADNI : arra van nekünk is bőven okunk (azt majd tészta-sütögetés közben sorolgatom az Úrnak,majd holnap az Ünnepen folytatom, és holnapután, és azután.....)Gondolhattok ránk, és nektek is ÁLDOTT VASÁRNAPOT!!!
Tags: | Edit Tags
Saturday October 20, 2007 - 01:04am (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 5 Comments
Tudom, hogy nálatok is rég volt reggel...nálam is...De ma én kellett elkísérjem Áront az iskolába, korán indultunk, aztán hazafelé jövet még bevásároltam, és most nem rég értem haza...
Hideg, szeles, esős, ködös...igazi őszi reggel, mikor már a két kezem tele volt a bevásárolt portékéval, és megálltam a buszmegállóban, rájöttem,hogy egyáltalán nem jól időzítettem, mert amennyit kellene várjak, azalatt szinte haza is érek, és legalább nem fagyoskodom...Így hát elindultam hazafelé...A szél az arcomba csapta a szemerkélő esőt, még ernyőt sem tudtam magam fölé tartani(u.i:csak két kezem van...), de mindennek ellenére belül a lelkemben dalra fakadtam...
Gyermekkoromban tanultam ezt az éneket, és olyan jó volt az énekben az én Urammal beszélgetni:
"A tegnap terhe már a tegnapé
A holnap árnya még a holnapé
Minden új reggelen, örök útitársam köszönthetem:
Jó reggelt, Uram Jézus!
Jó reggelt, Öröm!
Jó reggelt, Békesség!
Jó reggelt, Kegyelem!"
Tudjátok, hogy megszépült tőle még ez a rideg őszi reggel is...mert mindenek fölött én láttam a Fényt, és ez a fény betöltött, és nem az számít, hogy kivül mi van, hanem belül...
Ezt akartam veletek megosztani, s ha már a reggelen túl is vagyunk, azért kívánok nektek egy
ÁLDOTT NAPOT!!!
Hideg, szeles, esős, ködös...igazi őszi reggel, mikor már a két kezem tele volt a bevásárolt portékéval, és megálltam a buszmegállóban, rájöttem,hogy egyáltalán nem jól időzítettem, mert amennyit kellene várjak, azalatt szinte haza is érek, és legalább nem fagyoskodom...Így hát elindultam hazafelé...A szél az arcomba csapta a szemerkélő esőt, még ernyőt sem tudtam magam fölé tartani(u.i:csak két kezem van...), de mindennek ellenére belül a lelkemben dalra fakadtam...
Gyermekkoromban tanultam ezt az éneket, és olyan jó volt az énekben az én Urammal beszélgetni:
"A tegnap terhe már a tegnapé
A holnap árnya még a holnapé
Minden új reggelen, örök útitársam köszönthetem:
Jó reggelt, Uram Jézus!
Jó reggelt, Öröm!
Jó reggelt, Békesség!
Jó reggelt, Kegyelem!"
Tudjátok, hogy megszépült tőle még ez a rideg őszi reggel is...mert mindenek fölött én láttam a Fényt, és ez a fény betöltött, és nem az számít, hogy kivül mi van, hanem belül...
Ezt akartam veletek megosztani, s ha már a reggelen túl is vagyunk, azért kívánok nektek egy
ÁLDOTT NAPOT!!!
Tags: | Edit Tags
Friday October 19, 2007 - 12:43am (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 5 Comments
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése