Bár a hűvös szelek még telet zúgnak...a tavasz első hírnökei már megjelentek:)))
Mindig örömmel tölt el, mikor meglátom az első hóvirágokat; mert ők "jó hírt harangoznak:)))"...lesz tavasz:)))
És eszembe jut a kedvenc versem (tudom Marika, hogy a te kedvenced is...):
"...ne feledjétek soha el, télben is örökké tavaszt daloltam..."
ui: szerettem volna felírni a blaszt-szöveghez ezt az idézetet, de csak egy részét engedte...leírom ide egész teljességében:
"Sohase mulaszd el észrevenni a szépet!
A szépség ISTEN ujjlenyomata. "(Ch.Kingsley )
Mindig örömmel tölt el, mikor meglátom az első hóvirágokat; mert ők "jó hírt harangoznak:)))"...lesz tavasz:)))
És eszembe jut a kedvenc versem (tudom Marika, hogy a te kedvenced is...):
"...ne feledjétek soha el, télben is örökké tavaszt daloltam..."
ui: szerettem volna felírni a blaszt-szöveghez ezt az idézetet, de csak egy részét engedte...leírom ide egész teljességében:
"Sohase mulaszd el észrevenni a szépet!
A szépség ISTEN ujjlenyomata. "(Ch.Kingsley )
Tags: | Edit Tags
Monday February 9, 2009 - 11:45am (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 2 Comments
mondta Áron ma este:)))
Meghiszem azt:))) el is énekeltük: Ez a nap más mint a többi... (köszönjük a Boros családnak is az éneket és a képet:) Áronnak nagyon tetszett:)))
Volt játék, vidámság, meglepetés...nekem is jóóó volt, hogy együtt lehettünk tágabb családi körben:)))
Gondolkoztam, hogy mitől is olyan jóóók az ilyen ünnepnapok...s egy idézet akadt a kezembe, amivel nagyon egyetértek:
"Ha visszanézel az életedre, meglátod, hogy azokban a pillanatokban tudtál valóban élni, amelyekben a szeretet lelkületével cselekedtél." (H.Drummond )
Na, persze ez nem csak ünnepnapokra érvényes, sőt, épp egy akármilyen hétköznapot is ünnepélyessé tud tenni, egy szeretetteljes cselekedet...
...de azt is tudom, hogy ahogy az évek telnek fölöttem, már nehezebben megy nekem egy-egy ilyen szülinapi-parti megszervezése: kis meglepetésekkel, ötletes játékokkal...több gyerekkel..(bár 6-7 gyerek nem is olyan sok...).Nimród és Abigél kicsikorában még több lelkesedéssel álltam neki...
...de megéri...látni a ragyogó arcokat, hallani a vidám nevetést...elfeledtet fáradtságot, sőt nem engedi, hogy érezzem a koromat...Igen, mondtam én, mikor Áron megszületett, mintha fiatalodtam volna...s azóta is "karbantart"...mert még mesélni kell, még játszani kell, még "gyermekké" kell lenni...Jó, hogy ezekben is érezheti a szeretetet, jó szeretettel örömet szerezni:))))
De mindennél jobban szeretném, ha Isten szeretetét látná meg mindabban ami körülveszi, ami boldoggá teszi...
Most pedig SZERETETTEL kívánok mindenkinek áldott JÓÓÓ vasárnapot!!!!
Meghiszem azt:))) el is énekeltük: Ez a nap más mint a többi... (köszönjük a Boros családnak is az éneket és a képet:) Áronnak nagyon tetszett:)))
Volt játék, vidámság, meglepetés...nekem is jóóó volt, hogy együtt lehettünk tágabb családi körben:)))
Gondolkoztam, hogy mitől is olyan jóóók az ilyen ünnepnapok...s egy idézet akadt a kezembe, amivel nagyon egyetértek:
"Ha visszanézel az életedre, meglátod, hogy azokban a pillanatokban tudtál valóban élni, amelyekben a szeretet lelkületével cselekedtél." (H.Drummond )
Na, persze ez nem csak ünnepnapokra érvényes, sőt, épp egy akármilyen hétköznapot is ünnepélyessé tud tenni, egy szeretetteljes cselekedet...
...de azt is tudom, hogy ahogy az évek telnek fölöttem, már nehezebben megy nekem egy-egy ilyen szülinapi-parti megszervezése: kis meglepetésekkel, ötletes játékokkal...több gyerekkel..(bár 6-7 gyerek nem is olyan sok...).Nimród és Abigél kicsikorában még több lelkesedéssel álltam neki...
...de megéri...látni a ragyogó arcokat, hallani a vidám nevetést...elfeledtet fáradtságot, sőt nem engedi, hogy érezzem a koromat...Igen, mondtam én, mikor Áron megszületett, mintha fiatalodtam volna...s azóta is "karbantart"...mert még mesélni kell, még játszani kell, még "gyermekké" kell lenni...Jó, hogy ezekben is érezheti a szeretetet, jó szeretettel örömet szerezni:))))
De mindennél jobban szeretném, ha Isten szeretetét látná meg mindabban ami körülveszi, ami boldoggá teszi...
Most pedig SZERETETTEL kívánok mindenkinek áldott JÓÓÓ vasárnapot!!!!
Tags: | Edit Tags
Saturday February 7, 2009 - 01:56pm (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 1 Comment
"Mindeddig megsegített minket az Úr..."
Csak ez zsongott ma a fejemben...ugyanis holnap újabb évfordulónk lesz: Áronunk szülinapja...
Jó, hogy a rohanó napok között vannak ilyen különlegesek is...
Ilyenkor jól esik emlékezni...feleleveníteni pillanatokat, mozzanatokat az első életjelektől kezdve...születésig...csecsemő-majd kisgyermekkor...és végül most kisiskolás korig...
Jó, hogy ő is van nekünk...nélküle sokkal szegényebbek lennénk...
Mindenért Istené a HÁLA , mert megsegített, megoltalmazott az évek alatt...őt is, minket is...
Szombaton ünnepelünk...várunk titeket (tudjátok kiket?!...)
Áron ma is ünnepelt: a suliban farsangoltak...bár nem sikerült összehozni a tigris-jelmezt, ezzel a rénszarvassal is megelégedett:)))
Szülinapi kívánsága: hogy menjünk el az állatkertbe...már nem tudom hányszor volt?!!!...majd lehet, hogy elmegyünk, ha nem is most a napokban...muszály lesz:)))
Elég zsúfolt napok vannak mögöttem, némi változások voltak a munkahelyen :voltak akiket elbocsájtottak...hogy én még maradtam a három hónapos próbaidő után is: ez KEGYELEM...mert "Mindeddig megsegített minket az ÚR..."
Aztán sorolhatnám...de csak odajutnék, hogy:
"Mindeddig megsegített minket az Úr...."SDG!!!!
Csak ez zsongott ma a fejemben...ugyanis holnap újabb évfordulónk lesz: Áronunk szülinapja...
Jó, hogy a rohanó napok között vannak ilyen különlegesek is...
Ilyenkor jól esik emlékezni...feleleveníteni pillanatokat, mozzanatokat az első életjelektől kezdve...születésig...csecsemő-majd kisgyermekkor...és végül most kisiskolás korig...
Jó, hogy ő is van nekünk...nélküle sokkal szegényebbek lennénk...
Mindenért Istené a HÁLA , mert megsegített, megoltalmazott az évek alatt...őt is, minket is...
Szombaton ünnepelünk...várunk titeket (tudjátok kiket?!...)
Áron ma is ünnepelt: a suliban farsangoltak...bár nem sikerült összehozni a tigris-jelmezt, ezzel a rénszarvassal is megelégedett:)))
Szülinapi kívánsága: hogy menjünk el az állatkertbe...már nem tudom hányszor volt?!!!...majd lehet, hogy elmegyünk, ha nem is most a napokban...muszály lesz:)))
Elég zsúfolt napok vannak mögöttem, némi változások voltak a munkahelyen :voltak akiket elbocsájtottak...hogy én még maradtam a három hónapos próbaidő után is: ez KEGYELEM...mert "Mindeddig megsegített minket az ÚR..."
Aztán sorolhatnám...de csak odajutnék, hogy:
"Mindeddig megsegített minket az Úr...."SDG!!!!
Tags: | Edit Tags
Thursday February 5, 2009 - 01:52pm (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 4 Comments
Ma ketten Áronnal itthon voltunk,mert nem a legjobb egészségnek örvendünk: én taknyolódom (már bocs. a kifejezésért, de ezt szépen magyarul így mondják...), Áron pedig köhécsel...Szóval, már két napja nem voltam valami jól, de azért a tegnap is dolgoztam; aztán ma reggel éreztem, hogy nem tudom a fejem sem tartani; aztán itthon kúráltam magam...De hála Istennek és a modern technikának, élőben nézhettem-hallhattam az igehirdetést a gyülinkből...és azért is hála, hogy most este elmondhatom, már sokkal jobban vagyok:))) Áron is:)))
De Áronnal kapcsolatban...Akik zenélni tanultak gyermekkorukban, vagy már a gyerekeik tanulnak, azok tudják milyen az, hogy mikor gyakorolni kellene, akkor minden egyéb baja van az emberfiának:éhes is, szomjas is, meg eszébe jut ez is, az is amit azonnal el kell mondani, vagy csinálni...Hát így voltunk ma mi is Áronnal; zongorázás előtt már ott tartottunk sok egyéb után, hogy cérnát kellene kötni egyik tejfogacskára és kihúzni, mert nagyon mozog...mondtam:"jó, most egyszer zongorázni kell!!!"
Kis idő múlva jön a kis drága, hogy: "anya, annyit izgett-mozgott a fogam, hogy kiesett..."Magamban kicsit örültem, hogy nem én kellett elvégezzem ezt a műveletet (mármint a foghúzást...)
aztán arra gondoltam, mennyit "izgett-mozgott zongorázás közben ez a gyerek, hogy még a foga is kiesett..."
aztán meg arra, "vajon, hány tejfoga van még...azazhogy, hány foga fog még beletörni a zongorázásba..."
...Na, de ez még a legkönnyebb eset, mert utánna még sokáig gyötörte a billentyűket...
A kép egy akármikori esti kép, elalvás előtt még mindig kell egy kis olvasás...Egyik este, így találtam a "glóriával" a fején; a karácsonyi előadáson kellett a fejükre a glória, és azóta itthon is felkerül néha...
De Áronnal kapcsolatban...Akik zenélni tanultak gyermekkorukban, vagy már a gyerekeik tanulnak, azok tudják milyen az, hogy mikor gyakorolni kellene, akkor minden egyéb baja van az emberfiának:éhes is, szomjas is, meg eszébe jut ez is, az is amit azonnal el kell mondani, vagy csinálni...Hát így voltunk ma mi is Áronnal; zongorázás előtt már ott tartottunk sok egyéb után, hogy cérnát kellene kötni egyik tejfogacskára és kihúzni, mert nagyon mozog...mondtam:"jó, most egyszer zongorázni kell!!!"
Kis idő múlva jön a kis drága, hogy: "anya, annyit izgett-mozgott a fogam, hogy kiesett..."Magamban kicsit örültem, hogy nem én kellett elvégezzem ezt a műveletet (mármint a foghúzást...)
aztán arra gondoltam, mennyit "izgett-mozgott zongorázás közben ez a gyerek, hogy még a foga is kiesett..."
aztán meg arra, "vajon, hány tejfoga van még...azazhogy, hány foga fog még beletörni a zongorázásba..."
...Na, de ez még a legkönnyebb eset, mert utánna még sokáig gyötörte a billentyűket...
A kép egy akármikori esti kép, elalvás előtt még mindig kell egy kis olvasás...Egyik este, így találtam a "glóriával" a fején; a karácsonyi előadáson kellett a fejükre a glória, és azóta itthon is felkerül néha...
Tags: | Edit Tags
Sunday January 25, 2009 - 12:10pm (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 5 Comments
minden a legnagyobb rendben, kiemelkedőbb események nélkül, egyszerűen, csendben, szinte észrevétlenül telnek a napok: egyik a másik után...csak azt vesszük észre, hogy már megint hétvége...
Persze, dolgozunk, tanulunk, végezzük a mindennapi feladatainkat ki-ki a magáét...lassan én is felvettem az új ritmust, mármint azt, hogy munkába-menés előtt-után még az egyebeket is el tudjam végezni...
Vannak derűsebb és borongósabb napok...van amikor örülünk, van amikor megrendülünk és együttérzünk a gyászolókkal...
Az élet ilyen....talán nem is lenne benne semmi különleges, így...ha csak erről szólna az egész, hogy telik egyik nap a másik után...
De a látszólag említésre sem méltó dolgok alatt-mögött, mégis dúlnak az érzelmek, gondolatok, elképzelések, tervek, aggodalmak, esetleg félelmek...Ugyan...ki foglalkozik ezekkel...?!!!
Újra-és újra azt tapasztalom, hogy Isten igenis foglalkozik ezekkel...belelát a lelkem legmélyére, a ki nem mondottakat is látja, tudja, és nem közömbös irántam, pedig én csak a legkisebb porszemecske vagyok ebben a nagy világmindenségben...Igenis jelét adja annak, hogy számon tartja az én életemet, sorsomat...kezében tartja az eseményeket...még a látszólag eseménytelennek tűnő napokat is...
Ezt tudom azokból az igékből amiket kapok nap-mint-nap, de tudom ezekből a kis apró üzenetekből is, amit tegnap kaptam a tanítói(vasárnapi-iskolai-tanítók) megbeszélésen:
Adj nekem lámpást, hogy biztonságban lépjek az ismeretlenbe!-kértem, de Ő így felelt:
Lépj ki a sötétbe, és tedd kezed Isten kezébe! Ez jobb lesz számodra, mint bármelyik lámpás, és biztonságosabb, mint az ismert út!(Mai ige )
Milyen vigasztaló az, mennyei Atyám, hogy Te naptáramat az eljövendő évre már régen és legpontosabban elkészítetted!
Átadom hát magamat teljesen a Te jóságos vezetésednek és csak egy gondot ismerek: hogy felismerjem és teljesítsem atyai akaratodat!
Az újév, mint egy könyv hever előttem, borítóján csupán ennyi áll:"Az életem"
Kinyitom a borítót, s a lapokat kutatom, de nem találok írást az oldalakon. Persze, mert még rám vár a feladat, hogy életem eseményei megfogalmazzák a szavakat.
Vajon milyen lesz e könyv, mi lesz majd látható, s ha belenéz, mit talál az olvasó? Minden egyes nappal egy új oldalt töltök be.
Érdemes lesz vajon a befejezésre?
Uram, segíts, hogy e könyv híven tükrözze, amit egy igaz ember életének írnék le. (Gertrude Laura Gast )
Tehát...papíron vagy nem...látható vagy láthatatlan betűkkel...írom én is a könyvet...akár akarom, akár nem, a könyv íródik, mert az életem mások így is- úgy is olvassák...Hm...mit talál az olvasó?!...
Persze, dolgozunk, tanulunk, végezzük a mindennapi feladatainkat ki-ki a magáét...lassan én is felvettem az új ritmust, mármint azt, hogy munkába-menés előtt-után még az egyebeket is el tudjam végezni...
Vannak derűsebb és borongósabb napok...van amikor örülünk, van amikor megrendülünk és együttérzünk a gyászolókkal...
Az élet ilyen....talán nem is lenne benne semmi különleges, így...ha csak erről szólna az egész, hogy telik egyik nap a másik után...
De a látszólag említésre sem méltó dolgok alatt-mögött, mégis dúlnak az érzelmek, gondolatok, elképzelések, tervek, aggodalmak, esetleg félelmek...Ugyan...ki foglalkozik ezekkel...?!!!
Újra-és újra azt tapasztalom, hogy Isten igenis foglalkozik ezekkel...belelát a lelkem legmélyére, a ki nem mondottakat is látja, tudja, és nem közömbös irántam, pedig én csak a legkisebb porszemecske vagyok ebben a nagy világmindenségben...Igenis jelét adja annak, hogy számon tartja az én életemet, sorsomat...kezében tartja az eseményeket...még a látszólag eseménytelennek tűnő napokat is...
Ezt tudom azokból az igékből amiket kapok nap-mint-nap, de tudom ezekből a kis apró üzenetekből is, amit tegnap kaptam a tanítói(vasárnapi-iskolai-tanítók) megbeszélésen:
Adj nekem lámpást, hogy biztonságban lépjek az ismeretlenbe!-kértem, de Ő így felelt:
Lépj ki a sötétbe, és tedd kezed Isten kezébe! Ez jobb lesz számodra, mint bármelyik lámpás, és biztonságosabb, mint az ismert út!(Mai ige )
Milyen vigasztaló az, mennyei Atyám, hogy Te naptáramat az eljövendő évre már régen és legpontosabban elkészítetted!
Átadom hát magamat teljesen a Te jóságos vezetésednek és csak egy gondot ismerek: hogy felismerjem és teljesítsem atyai akaratodat!
Az újév, mint egy könyv hever előttem, borítóján csupán ennyi áll:"Az életem"
Kinyitom a borítót, s a lapokat kutatom, de nem találok írást az oldalakon. Persze, mert még rám vár a feladat, hogy életem eseményei megfogalmazzák a szavakat.
Vajon milyen lesz e könyv, mi lesz majd látható, s ha belenéz, mit talál az olvasó? Minden egyes nappal egy új oldalt töltök be.
Érdemes lesz vajon a befejezésre?
Uram, segíts, hogy e könyv híven tükrözze, amit egy igaz ember életének írnék le. (Gertrude Laura Gast )
Tehát...papíron vagy nem...látható vagy láthatatlan betűkkel...írom én is a könyvet...akár akarom, akár nem, a könyv íródik, mert az életem mások így is- úgy is olvassák...Hm...mit talál az olvasó?!...
Tags: | Edit Tags
Sunday January 18, 2009 - 11:27pm (PST) Edit | Delete | Permanent Link | 3 Comments
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése