e földi élet küzdelmeitől; most már az Atya kebelén örvendez...
Tegnap temettük nagytatámat...akinek Isten 86 évet ajándékozott; 6 gyermeke, 19 unokája, 14 dédunokája (+ 2 dédunoka már "útban", őket már nem láthatta meg...) állt a koporsó mellett...
"Érett korban, betelve az élettel..."takaríttatott az Ő népéhez..."
Utolsó szavai között az volt, hogy "fogják a kezét, hogy tudjon átlépni..."
Az az ének jutott eszembe:
"Nem egyedül fogok átmenni,
Megváltóm fog engem vezetni...
A halál völgyéből az örök életre,
Ő fog a Jordánon átvinni..."
Nagytatám nagyon szépen tudott énekelni...most is fülembe cseng a hangja...most már a mennyei karban énekel...szinte látom és hallom ahogy buzdítja a többieket: "Magasztaljuk Istenünket...nagy buzgón e napon..."
Szeretném én is már most is, itt a földön, "magasztalni az én Istenemet" minden napon...és majd egykor odaát is...
U.i:Kár, hogy csak ilyenkor gyűl össze úgy igazán a nagy család:(
Na, de azért nemcsak...remélem 1 hónap múlva, az unokatesóm menyegzőjén, ugyanilyen szép számban együtt lesz a nagy család apraja-nagyja...
ui.2:ez a yahoo le van maradva:))) 15.én írtam a bejegyzést, és 14-et írt (mondjuk, nem először csinálja ezt..)
Tegnap temettük nagytatámat...akinek Isten 86 évet ajándékozott; 6 gyermeke, 19 unokája, 14 dédunokája (+ 2 dédunoka már "útban", őket már nem láthatta meg...) állt a koporsó mellett...
"Érett korban, betelve az élettel..."takaríttatott az Ő népéhez..."
Utolsó szavai között az volt, hogy "fogják a kezét, hogy tudjon átlépni..."
Az az ének jutott eszembe:
"Nem egyedül fogok átmenni,
Megváltóm fog engem vezetni...
A halál völgyéből az örök életre,
Ő fog a Jordánon átvinni..."
Nagytatám nagyon szépen tudott énekelni...most is fülembe cseng a hangja...most már a mennyei karban énekel...szinte látom és hallom ahogy buzdítja a többieket: "Magasztaljuk Istenünket...nagy buzgón e napon..."
Szeretném én is már most is, itt a földön, "magasztalni az én Istenemet" minden napon...és majd egykor odaát is...
U.i:Kár, hogy csak ilyenkor gyűl össze úgy igazán a nagy család:(
Na, de azért nemcsak...remélem 1 hónap múlva, az unokatesóm menyegzőjén, ugyanilyen szép számban együtt lesz a nagy család apraja-nagyja...
ui.2:ez a yahoo le van maradva:))) 15.én írtam a bejegyzést, és 14-et írt (mondjuk, nem először csinálja ezt..)
Tags: | Edit Tags
Sunday September 14, 2008 - 10:31pm (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 0 Comments
"Aki aggódik szivében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja." (Példb. 12:25 )
Köszönöm drága barátnőm a "jó szót", az IGÉT, bizony "felvidultam"...
nemcsak a te szavadtól, hanem Isten szavától is, mert azt mondta nekem ma reggel:
"Útjait láttam és meggyógyítom őt"
"Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod"
És amit még olvastam:
"A HIT olyan, mint egy izomrost, az ellenállástól lehet, hogy megfeszül, de végül csak erősebb lesz tőle".
Köszönöm drága barátnőm a "jó szót", az IGÉT, bizony "felvidultam"...
nemcsak a te szavadtól, hanem Isten szavától is, mert azt mondta nekem ma reggel:"Útjait láttam és meggyógyítom őt"
"Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod"
És amit még olvastam:
"A HIT olyan, mint egy izomrost, az ellenállástól lehet, hogy megfeszül, de végül csak erősebb lesz tőle".
Tags: | Edit Tags
Thursday September 11, 2008 - 11:04pm (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 0 Comments
Ezért Hiszek és BÍZOM az Ő ígéreteiben!
És amikor rámtör a kísértő és aggódom vagy kételkedem, akkor mondogatom magamnak:
"Nézd az áldást, nézd meg egyenként...
Lásd az Úr kezéből mennyi jó is ért:)))"
S akkor megtellik a szívem HÁLÁVAL és bizakodással!
Köszönöm Istennek, hogy próbák által formálja az életemet, erősíti a hitemet, tanít arra, hogy alázatban maradjak és ne felejtsem el: "Nélküle semmi-senki vagyok..."
... köszönöm azokat, akik imában mellettem állnak
...köszönöm, hogy "nem nagyobb a szükség, mint a Segítő..."
...köszönöm, hogy Istennek TERVE van az életemmel(életünkkel)
...köszönöm, hogy amikor erőtelen vagyok, akkor lesz nyilvánvalóvá az Ő ereje...
...köszönöm,hogy Isten akkor is szeret, amikor legkevésbé érdemlem meg...
...köszönöm, hogy "Isten sohasem ejt hibát..."
...köszönöm...köszönöm...köszönöm...
És amikor rámtör a kísértő és aggódom vagy kételkedem, akkor mondogatom magamnak:
"Nézd az áldást, nézd meg egyenként...
Lásd az Úr kezéből mennyi jó is ért:)))"
S akkor megtellik a szívem HÁLÁVAL és bizakodással!
Köszönöm Istennek, hogy próbák által formálja az életemet, erősíti a hitemet, tanít arra, hogy alázatban maradjak és ne felejtsem el: "Nélküle semmi-senki vagyok..."
... köszönöm azokat, akik imában mellettem állnak
...köszönöm, hogy "nem nagyobb a szükség, mint a Segítő..."
...köszönöm, hogy Istennek TERVE van az életemmel(életünkkel)
...köszönöm, hogy amikor erőtelen vagyok, akkor lesz nyilvánvalóvá az Ő ereje...
...köszönöm,hogy Isten akkor is szeret, amikor legkevésbé érdemlem meg...
...köszönöm, hogy "Isten sohasem ejt hibát..."
...köszönöm...köszönöm...köszönöm...
Tags: | Edit Tags
Thursday September 11, 2008 - 11:42am (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 0 Comments
Én nem szeretem, ha "túl habos"...de a párom igen: kiegészítjük egymást:)))
Mivel most az ő szülinapja volt, ezért az ő kivánsága szerint készült a torta is:)))
Néha eszembe jut, ha valami "olyan" történik velem, hogy: na, ez már "hab a tortán"...nem csak pozitív, negatív értelemben is...és akkor sem "szeretem"...
Pedig az élet ilyen:van benne édes is, keserű is...jó is, rossz is...bár ezt már ki sem merem mondani; mert egyre inkább meggyőződésem, hogy nincs "rossz", mert...Róma 8:28...
Lehet, hogy kicsit értelmetlennek tűnik az elmélkedésem...csak azért írom ezt most így le, mert lassan elmúlt egy éve, hogy Debrecenbe költöztünk, és az évforduló kapcsán azon is elgondolkoztam mi mindent tanított nekem Isten mióta kiléptünk a már megszokott kényelmünkből, nyugalmunkból egy új útra, egy új helyre....
Elmondhatom, hogy azóta tanulok csak igazán hitben járni, alázatban lenni, Istentől függni és bízni Benne, várni Rá....Sok dolog átértékelődött bennem...és JÓ NEKEM ÍGY!!!
Sokszor átéltem azt ebben az évben, hogy ami foglalkoztatott, ami megfogalmazódott bennem, Isten szószerint azokkal a szavakkal válaszolt nekem akár az igéből, vagy igehirdetésen keresztül...
Legutóbbi hit-próbám az volt, hogy úgy nézett ki: szept. 1-től dolgozni fogok (nem csak mint gyakornok ), aztán mégsem lett belőle semmi...persze, hogy rosszul esett, elkeseredtem, hosszú lenne most leírni a körülményeket is, meg azokat amik zajlottak bennem...DE sok igével erősítette Isten a hitemet, az egyik amit egymás után kétszer is kaptam: itthon is, meg a gyülekezetben is, az volt:
"Emlékezzél meg az egész útról, melyen hordozott téged az Úr, a te Istened, immár 40 (!) esztendeje...hogy megalázzon és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a szívedben..."(V.Mózes 8:2 )
Aztán: "Amit én teszek, te azt most nem érted, de később megérted majd " ( János 13:7)
...
Egy-egy ilyen helyzet után úgy érzem, közelebb kerülök Istenhez; és akkor már megérte!!!
Akkor már édesnek tűnik a keserű is, de addig a "hab" is "keserű" amíg nem tudok teljesen Istenre hagyatkozni...:)))
"A véső hegyét gyakorta szenvedem meg,
így tudva, így: hogy munkálkodsz rajtam...
s, hogy "művé" lenni magamtól nincs hatalmam..."
Rábízom, hát újra magamat (magunkat):)))
Mivel most az ő szülinapja volt, ezért az ő kivánsága szerint készült a torta is:)))
Néha eszembe jut, ha valami "olyan" történik velem, hogy: na, ez már "hab a tortán"...nem csak pozitív, negatív értelemben is...és akkor sem "szeretem"...
Pedig az élet ilyen:van benne édes is, keserű is...jó is, rossz is...bár ezt már ki sem merem mondani; mert egyre inkább meggyőződésem, hogy nincs "rossz", mert...Róma 8:28...
Lehet, hogy kicsit értelmetlennek tűnik az elmélkedésem...csak azért írom ezt most így le, mert lassan elmúlt egy éve, hogy Debrecenbe költöztünk, és az évforduló kapcsán azon is elgondolkoztam mi mindent tanított nekem Isten mióta kiléptünk a már megszokott kényelmünkből, nyugalmunkból egy új útra, egy új helyre....
Elmondhatom, hogy azóta tanulok csak igazán hitben járni, alázatban lenni, Istentől függni és bízni Benne, várni Rá....Sok dolog átértékelődött bennem...és JÓ NEKEM ÍGY!!!
Sokszor átéltem azt ebben az évben, hogy ami foglalkoztatott, ami megfogalmazódott bennem, Isten szószerint azokkal a szavakkal válaszolt nekem akár az igéből, vagy igehirdetésen keresztül...
Legutóbbi hit-próbám az volt, hogy úgy nézett ki: szept. 1-től dolgozni fogok (nem csak mint gyakornok ), aztán mégsem lett belőle semmi...persze, hogy rosszul esett, elkeseredtem, hosszú lenne most leírni a körülményeket is, meg azokat amik zajlottak bennem...DE sok igével erősítette Isten a hitemet, az egyik amit egymás után kétszer is kaptam: itthon is, meg a gyülekezetben is, az volt:
"Emlékezzél meg az egész útról, melyen hordozott téged az Úr, a te Istened, immár 40 (!) esztendeje...hogy megalázzon és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a szívedben..."(V.Mózes 8:2 )
Aztán: "Amit én teszek, te azt most nem érted, de később megérted majd " ( János 13:7)
...
Egy-egy ilyen helyzet után úgy érzem, közelebb kerülök Istenhez; és akkor már megérte!!!
Akkor már édesnek tűnik a keserű is, de addig a "hab" is "keserű" amíg nem tudok teljesen Istenre hagyatkozni...:)))
"A véső hegyét gyakorta szenvedem meg,
így tudva, így: hogy munkálkodsz rajtam...
s, hogy "művé" lenni magamtól nincs hatalmam..."
Rábízom, hát újra magamat (magunkat):)))
Tags: | Edit Tags
Sunday September 7, 2008 - 01:21pm (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 1 Comment
de mivel itt holnap iskola-kezdés lesz, ma egész nap iskolás-versek és énekek keringtek a fejemben...
Meg az is eszembe jutott, hogy kisiskoláslány-koromban néha megfordult a fejemben, hogy "de jó a felnőtteknek, nekik már nem kell TANULNI...."; most pedig az jár a fejemben, hogy mennyivel nehezebb megtanulni néhány tantárgyat az "élet iskolájában"...
Csak EGY PÉLDA: még mindig TANULOK ÖSSZEADNI...
Add össze
Félve megyek az iskola felé,
félve a Mester hű szeme elé...
Szabódva nyújtom át a füzetet,
a sok kusza, egymás alá vetett
tétova számot: "Valaki beteg,
szenved, gyötrődik akit szeretek...
Ellenség tör reám, s magam vagyok...
önmagamnak ellen legnagyobb..."
A Mester nézi...hosszan, komolyan...
"Bizony a feladatban HIBA van:
sorakozik a sok sötét adat,
s nem adtad hozzá a HATALMAMAT.
Pirulva nézem...Ó, mennyire más,
ahogy Ő vezet: az ÖSSZEADÁS...
Olyan megnyugtató a vége is...
oly biztató az eredménye is...
Hozzáadva hatalmát, erejét,
szeretetét, mely melengetve véd,
mindenhez, ami nyomja a szívem,
az eredmény:
"Hiszek, Uram. IGEN."
Meg az is eszembe jutott, hogy kisiskoláslány-koromban néha megfordult a fejemben, hogy "de jó a felnőtteknek, nekik már nem kell TANULNI...."; most pedig az jár a fejemben, hogy mennyivel nehezebb megtanulni néhány tantárgyat az "élet iskolájában"...
Csak EGY PÉLDA: még mindig TANULOK ÖSSZEADNI...
Add össze
Félve megyek az iskola felé,
félve a Mester hű szeme elé...
Szabódva nyújtom át a füzetet,
a sok kusza, egymás alá vetett
tétova számot: "Valaki beteg,
szenved, gyötrődik akit szeretek...
Ellenség tör reám, s magam vagyok...
önmagamnak ellen legnagyobb..."
A Mester nézi...hosszan, komolyan...
"Bizony a feladatban HIBA van:
sorakozik a sok sötét adat,
s nem adtad hozzá a HATALMAMAT.
Pirulva nézem...Ó, mennyire más,
ahogy Ő vezet: az ÖSSZEADÁS...
Olyan megnyugtató a vége is...
oly biztató az eredménye is...
Hozzáadva hatalmát, erejét,
szeretetét, mely melengetve véd,
mindenhez, ami nyomja a szívem,
az eredmény:
"Hiszek, Uram. IGEN."
Tags: | Edit Tags
Sunday August 31, 2008 - 12:31pm (PDT) Edit | Delete | Permanent Link | 3 Comments
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése